HU/SB 3.15.17: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ebből a versből kiderül, hogy a Vaikuṇṭha-bolygókon minden fenség megtalálható. Az ott élők repülőkön utaznak a lelki égben | Ebből a versből kiderül, hogy a Vaikuṇṭha-bolygókon minden fenség megtalálható. Az ott élők, szeretteik társaságában repülőkön utaznak a lelki égben. A szellő a nyíló virágok illatát hozza, s olyan kellemes, hogy még a virágok mézét is magával röpíti. Ám a Vaikuṇṭha lakói olyannyira elmerülnek az Úr magasztalásában, hogy nem szeretik, ha ez a szellő megzavarja őket, amikor az Úr dicsőségéről énekelnek. Mindez annyit jelent, hogy tiszta bhakták. Az Úr dicsőítését fontosabbnak tartják saját érzékeik kielégítésénél. A Vaikuṇṭha-bolygókon nincs érzékkielégítés. Megérezni a nyíló virág illatát kétségtelenül nagyon kellemes, de pusztán érzékeink kielégítését szolgálja. Vaikuṇṭha lakói az Úr szolgálatát fontosabbnak tekintik, mint saját érzékeik örömét. Ha az Urat transzcendentális szeretettel szolgáljuk, az olyan transzcendentális örömet okoz, hogy hozzá hasonlítva az érzékek elégedettsége jelentéktelennek számít. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 06:14, 2 April 2019
17. VERS
- vaimānikāḥ sa-lalanāś caritāni śaśvad
- gāyanti yatra śamala-kṣapaṇāni bhartuḥ
- antar-jale ’nuvikasan-madhu-mādhavīnāṁ
- gandhena khaṇḍita-dhiyo ’py anilaṁ kṣipantaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vaimānikāḥ–repülőiken utaznak; sa-lalanāḥ–feleségeikkel együtt; caritāni–cselekedetek; śaśvat–örökké; gāyanti–énekelnek; yatra–azokon a Vaikuṇṭha-bolygókon; śamala–minden kedvezőtlen tulajdonság; kṣapaṇāni–mentes; bhartuḥ–a Legfelsőbb Úrnak; antaḥ-jale–a vízben; anuvikasat–virágzó; madhu–illatos, mézzel teli; mādhavīnām–a mādhavī virágoknak; gandhena–az illattal; khaṇḍita–megzavart; dhiyaḥ–elmék; api–mégis; anilam–szellő; kṣipantaḥ–származik.
FORDÍTÁS
A Vaikuṇṭha-bolygók lakói repülőiken utaznak feleségeik és társnőik körében, és szüntelenül az Úr tulajdonságairól és cselekedeteiről énekelnek, amelyek mentesek minden kedvezőtlen jegytől. Miközben az Úr dicsőségét zengik, nem törődnek még a nyíló, illatozó mādhavī virágokkal sem, amelyek csordultig vannak mézzel.
MAGYARÁZAT
Ebből a versből kiderül, hogy a Vaikuṇṭha-bolygókon minden fenség megtalálható. Az ott élők, szeretteik társaságában repülőkön utaznak a lelki égben. A szellő a nyíló virágok illatát hozza, s olyan kellemes, hogy még a virágok mézét is magával röpíti. Ám a Vaikuṇṭha lakói olyannyira elmerülnek az Úr magasztalásában, hogy nem szeretik, ha ez a szellő megzavarja őket, amikor az Úr dicsőségéről énekelnek. Mindez annyit jelent, hogy tiszta bhakták. Az Úr dicsőítését fontosabbnak tartják saját érzékeik kielégítésénél. A Vaikuṇṭha-bolygókon nincs érzékkielégítés. Megérezni a nyíló virág illatát kétségtelenül nagyon kellemes, de pusztán érzékeink kielégítését szolgálja. Vaikuṇṭha lakói az Úr szolgálatát fontosabbnak tekintik, mint saját érzékeik örömét. Ha az Urat transzcendentális szeretettel szolgáljuk, az olyan transzcendentális örömet okoz, hogy hozzá hasonlítva az érzékek elégedettsége jelentéktelennek számít.