HU/SB 3.28.6: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A testben az életlevegőnek hat keringési köre van. Az első kör a gyomorban van, a második a szív területén, a harmadik a tüdők területén, a negyedik a szájpadláson, az ötödik a szemöldökök között, a legfelső, hatodik kör pedig az agy fölött. Az embernek rögzítenie kell az elméjét, szabályoznia kell az életlevegő keringését, és így a Legfelsőbb Úr transzcendentális kedvteléseire kell gondolnia. Egyetlen írás sem beszél arról, hogy a személytelenre vagy a semmire kell | A testben az életlevegőnek hat keringési köre van. Az első kör a gyomorban van, a második a szív területén, a harmadik a tüdők területén, a negyedik a szájpadláson, az ötödik a szemöldökök között, a legfelső, hatodik kör pedig az agy fölött. Az embernek rögzítenie kell az elméjét, szabályoznia kell az életlevegő keringését, és így a Legfelsőbb Úr transzcendentális kedvteléseire kell gondolnia. Egyetlen írás sem beszél arról, hogy a személytelenre vagy a semmire kell összpontosítanunk. A vers egyértelműen azt mondja: ''vaikuṇṭha-līlā''. Līlā kedvteléseket jelent. Ha az Abszolút Igazságnak, az Istenség Személyiségének nem lennének transzcendentálisak a cselekedetei, mi haszna lenne e kedvtelésekre gondolnunk? Egyedül az odaadó szolgálat – az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kedvteléseiről való hallás és éneklés – folyamatán keresztül jut el az ember eddig az összpontosításig. Ahogy azt a Śrīmad-Bhāgavatam leírja, az Úr különféle bhaktáival való kapcsolatai szerint jelenik meg és távozik el. A védikus írások sokat beszélnek az Úr kedvteléseiről, például a kurukṣetrai csatáról és azokról a történelmi eseményekről, amelyek a bhakták, Prahlāda Mahārāja, Dhruva Mahārāja, Ambarīṣa Mahārāja és mások életére és tanításaira vonatkoznak. Az embernek csupán összpontosítania kell az elméjét egy ilyen elbeszélésre, elmélyülten örökké arra kell gondolnia, s ekkor samādhiban lesz. A samādhi nem egy mesterségesen előidézett testi állapot. Ezt az állapotot akkor éri el valaki, amikor elméje teljesen elmerült az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló gondolatokban. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 09:53, 14 May 2019
6. VERS
- sva-dhiṣṇyānām eka-deśe
- manasā prāṇa-dhāraṇam
- vaikuṇṭha-līlābhidhyānaṁ
- samādhānaṁ tathātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sva-dhiṣṇyānām—az életlevegő köreiben; eka-deśe—egy helyen; manasā—az elmével; prāṇa—az életlevegő; dhāraṇam—rögzítve; vaikuṇṭha-līlā—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kedvteléseire; abhidhyānam—koncentrálás; samādhānam—samādhi; tathā—így; ātmanaḥ—az elmének.
FORDÍTÁS
Amikor az életlevegőt és az elmét a testen belüli életlevegő hat keringési körének egyikére rögzítjük, s így elménket az Istenség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális kedvteléseire összpontosítjuk, azt az elme samādhijának, samādhānájának hívják.
MAGYARÁZAT
A testben az életlevegőnek hat keringési köre van. Az első kör a gyomorban van, a második a szív területén, a harmadik a tüdők területén, a negyedik a szájpadláson, az ötödik a szemöldökök között, a legfelső, hatodik kör pedig az agy fölött. Az embernek rögzítenie kell az elméjét, szabályoznia kell az életlevegő keringését, és így a Legfelsőbb Úr transzcendentális kedvteléseire kell gondolnia. Egyetlen írás sem beszél arról, hogy a személytelenre vagy a semmire kell összpontosítanunk. A vers egyértelműen azt mondja: vaikuṇṭha-līlā. Līlā kedvteléseket jelent. Ha az Abszolút Igazságnak, az Istenség Személyiségének nem lennének transzcendentálisak a cselekedetei, mi haszna lenne e kedvtelésekre gondolnunk? Egyedül az odaadó szolgálat – az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kedvteléseiről való hallás és éneklés – folyamatán keresztül jut el az ember eddig az összpontosításig. Ahogy azt a Śrīmad-Bhāgavatam leírja, az Úr különféle bhaktáival való kapcsolatai szerint jelenik meg és távozik el. A védikus írások sokat beszélnek az Úr kedvteléseiről, például a kurukṣetrai csatáról és azokról a történelmi eseményekről, amelyek a bhakták, Prahlāda Mahārāja, Dhruva Mahārāja, Ambarīṣa Mahārāja és mások életére és tanításaira vonatkoznak. Az embernek csupán összpontosítania kell az elméjét egy ilyen elbeszélésre, elmélyülten örökké arra kell gondolnia, s ekkor samādhiban lesz. A samādhi nem egy mesterségesen előidézett testi állapot. Ezt az állapotot akkor éri el valaki, amikor elméje teljesen elmerült az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló gondolatokban.