HU/SB 6.9.42

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - KILENCEDIK FEJEZET: Vṛtrāsura démon megjelenése

SB 6.9.41 - SB 6.9.43

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

42. VERS

atha bhagavaṁs tavāsmābhir akhila-jagad-utpatti-sthiti-laya-nimittāyamāna-divya-māyā-vinodasya sakala-jīva-nikāyānām antar-hṛdayeṣu bahir api ca brahma-pratyag-ātma-svarūpeṇa pradhāna-rūpeṇa ca yathā-deśa-kāla-dehāvasthāna-viśeṣaṁ tad-upādānopalambhakatayānubhavataḥ sarva-pratyaya-sākṣiṇa ākāśa-śarīrasya sākṣāt para-brahmaṇaḥ paramātmanaḥ kiyān iha vārtha-viśeṣo vijñāpanīyaḥ syād visphuliṅgādibhir iva hiraṇya-retasaḥ.

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atha—ezért; bhagavan—ó, Urunk; tava—Tiéd; asmābhiḥ—általunk; akhila—minden; jagat—az anyagi világnak; utpatti—a teremtésnek; sthiti—a fenntartásnak; laya—és a megsemmisülésnek; nimittāyamāna—az oka lévén; divya-māyā—a lelki energiával; vinodasya—Tiéd, aki örömet okozol Magadnak; sakala—mind; jīva-nikāyānām—az élőlények sokaságának; antaḥ-hṛdayeṣu—a szívek mélyén; bahiḥ api—kívül is; ca—és; brahma—a személytelen Brahmannak, vagyis az Abszolút Igazságnak; pratyak-ātma—a Felsőléleknek; sva-rūpeṇa—formáid által; pradhāna-rūpeṇa—formád, a külsődleges összetevők által; ca—szintén; yathā—szerint; deśa-kāla-deha-avasthāna—a hely, az idő, a test és a helyzet; viśeṣam—a körülmények; tat—nekik; upādāna—az anyagi okoknak; upalambhakatayā—a bemutató lévén; anubhavataḥ—szemtanúskodni; sarva-pratyaya-sākṣiṇaḥ—minden tett szemtanúja; ākāśa-śarīrasya—a egész univerzum Felsőlelke; sākṣāt—közvetlenül; para-brahmaṇaḥ—a Legfelsőbb Abszolút Igazság; paramātmanaḥ—a Felsőlélek; kiyān—milyen mértékben; iha—itt; vā—vagy; artha-viśeṣaḥ—különleges szükséglet; vijñāpanīyaḥ—megtudni; syāt—lehet; visphuliṅga-ādibhiḥ—a tűz szikrái által; iva—mint; hiraṇya-retasaḥ—az eredeti tűznek.

FORDÍTÁS

Ó, Urunk! Ahogyan a tűz parányi szikrái képtelenek arra, amire maga a tűz, mi, a Te szikráid nem tudathatjuk Veled, mire van szükség életünkhöz. Te vagy a teljes egész; mi újat mondhatnánk Neked? Te tudsz mindent, mert Te vagy a kozmikus megnyilvánulás eredeti oka, valamint az egész kozmikus teremtés fenntartója és megsemmisítője. Lelki és anyagi energiáiddal örökké kedvteléseidnek hódolsz, mert Te vagy e különféle energiák irányítója. Jelen vagy minden élőlényben, jelen vagy a kozmikus megnyilvánuláson belül, és mindezeken túl is. Belül Parabrahmanként, kívül pedig az anyagi teremtés összetevőiként létezel. Ezért bár különféle szinteken nyilvánulsz meg, különféle időkben, helyeken és testekben, Te, az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy minden ok eredeti oka, sőt Te vagy az eredeti elem. Szemtanúja vagy minden tettnek, mivel azonban olyan hatalmas vagy, mint az ég, e tettek sohasem lehetnek hatással Rád. Parabrahmanként és Paramātmāként mindennek a tanúja vagy. Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, nincs semmi, amiről Te ne tudnál!

MAGYARÁZAT

Az Abszolút Igazság a lelki megértés három fázisában létezik: mint Brahman, mint Paramātmā és mint Bhagavān (brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate). Bhagavān, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Brahman és a Paramātmā oka. A Brahman, a személytelen Abszolút Igazság mindent átható, a Paramātmā pedig helyhez kötött, s mindenki szívében jelen van. Bhagavān azonban, akit a bhakták imádnak, minden ok eredeti oka. Egy tiszta bhakta tudja, hogy mivel nincs olyan, amiről az Istenség Legfelsőbb Személyisége ne tudna, nem kell Neki semmit mondania magáról, öröméről vagy szenvedéséről. Egy tiszta bhakta azt is tudja, hogy nincs szükség arra, hogy azért forduljon az Abszolút Igazsághoz, hogy az Úr megadja anyagi szükségleteit. A félistenek éppen ezért miközben a Legfelsőbb Urat arról a szenvedésről tájékoztatták, amit Vṛtrāsura támadása okozott nekik, bocsánatot kérték tőle, amiért imáikban a biztonságukért könyörögnek Hozzá. Egy kezdő bhakta természetesen azért fordul a Legfelsőbb Úrhoz, hogy megszabaduljon a szenvedéstől vagy a nyomortól, vagy mert a spekulatív tudás révén akarja megismerni Őt. A Bhagavad-gītā (BG 7.16) négyféle jámbor emberről tesz említést, akik elkezdik az Úr odaadó szolgálatát: az egyik a szenvedő (ārta), a másik az, aki pénzszűkében van (arthārthī), a harmadik a kíváncsi (jijñāsu), a negyedik pedig az, aki az Abszolút Igazság után kutat (jñānī). Egy tiszta bhakta azonban tudja, hogy mivel az Úr mindenhol jelen van és mindent tud, nincs szükség arra, hogy az ember saját érdekében mondjon imákat Hozzá vagy imádja Őt. Egy tiszta bhakta örökké úgy szolgálja az Urat, hogy nem kér Tőle semmit. Az Úr jelen van mindenhol, és tudja, mire van szüksége bhaktájának. Nem kell tehát anyagi áldásért könyörögve zaklatnunk Őt.

SB 6.9.41 - SB 6.9.43