HU/SB 7.2.14: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 2. fejezet|H14]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 2. fejezet|H14]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.2: Hiranyakasipu, a démonok | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.2: Hiranyakasipu, a démonok fejedelme| MÁSODIK FEJEZET: Hiraṇyakaśipu, a démonok fejedelme]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.2.13| SB 7.2.13]] '''[[HU/SB 7.2.13|SB 7.2.13]] - [[HU/SB 7.2.15|SB 7.2.15]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.2.15| SB 7.2.15]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.2.13| SB 7.2.13]] '''[[HU/SB 7.2.13|SB 7.2.13]] - [[HU/SB 7.2.15|SB 7.2.15]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.2.15| SB 7.2.15]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
| Line 45: | Line 45: | ||
:''aśnāmi prayatātmanaḥ'' | :''aśnāmi prayatātmanaḥ'' | ||
„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” Az Úr nagyon szereti a gyümölcsöt és a virágokat. Ha valaki örömet akar szerezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, felajánlhat Neki csupán egy gyümölcsöt és egy virágot, s az Úr szívesen elfogadja. Egyetlen kötelességünk, hogy kedvébe járjunk a Legfelsőbb Istenségnek (''saṁsiddhir hari-toṣaṇam''). Bármit is csinálunk, bármi is legyen a foglalkozásunk, fő célunk az legyen, hogy örömet szerezzünk a Legfelsőbb Úrnak. A versben említett dolgoknak főleg az Úr, nem pedig az ember érzékeinek az elégedettségét kell szolgálniuk. A kormánynak — sőt az egész társadalomnak — úgy kell felépülnie, hogy mindenki megtanulhassa, hogyan tegye elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ebben a korban azonban ''na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum'', az emberek sajnálatos módon nem tudják, hogy az emberi élet legmagasabb rendű célja elégedetté tenni az Úr Viṣṇut. Sőt, a démonokhoz hasonlóan egyedül az jár a fejükben, hogyan pusztítsák el Őt, és hogyan legyenek boldogok az érzékkielégítés útján. | „Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” Az Úr nagyon szereti a gyümölcsöt és a virágokat. Ha valaki örömet akar szerezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, felajánlhat Neki csupán egy gyümölcsöt és egy virágot, s az Úr szívesen elfogadja. Egyetlen kötelességünk, hogy kedvébe járjunk a Legfelsőbb Istenségnek (''saṁsiddhir hari-toṣaṇam'' ([[HU/SB 1.2.13|SB 1.2.13]])). Bármit is csinálunk, bármi is legyen a foglalkozásunk, fő célunk az legyen, hogy örömet szerezzünk a Legfelsőbb Úrnak. A versben említett dolgoknak főleg az Úr, nem pedig az ember érzékeinek az elégedettségét kell szolgálniuk. A kormánynak — sőt az egész társadalomnak — úgy kell felépülnie, hogy mindenki megtanulhassa, hogyan tegye elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ebben a korban azonban ''na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum'' ([[HU/SB 7.5.31|SB 7.5.31]]), az emberek sajnálatos módon nem tudják, hogy az emberi élet legmagasabb rendű célja elégedetté tenni az Úr Viṣṇut. Sőt, a démonokhoz hasonlóan egyedül az jár a fejükben, hogyan pusztítsák el Őt, és hogyan legyenek boldogok az érzékkielégítés útján. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 22:09, 6 September 2020
14. VERS
- pura-grāma-vrajodyāna-
- kṣetrārāmāśramākarān
- kheṭa-kharvaṭa-ghoṣāṁś ca
- dadahuḥ pattanāni ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pura—városok; grāma—falvak; vraja—legelők; udyāna—kertek; kṣetra—termőföldek; ārāma—természetes erdők; āśrama—a szentek kunyhói; ākarān—és a bányák (amelyek értékes fémeket termelnek a brahminikus kultúra fenntartásához); kheṭa—tanyák; kharvaṭa—hegyi falvak; ghoṣān—a tehénpásztorok kis falvai; ca—és; dadahuḥ—felgyújtották; pattanāni—a fővárosokat; ca—szintén.
FORDÍTÁS
A démonok felgyújtották a városokat, a falvakat, a legelőket, a tehénistállókat, a kerteket, a termőföldeket és az őserdőket. Porig égették a szentek kunyhóit, a fontos bányákat, amelyek értékes fémeket adtak, a földművesek lakhelyeit, a hegyi falvakat és a tehenek védelmezőinek, a tehénpásztoroknak a falvait. Az államok fővárosait is felgyújtották.
MAGYARÁZAT
Az udyāna szó azokra a helyekre utal, ahová gyümölcseikért és virágaikért ültettek fákat. Ezek a termények nagyon fontosak az emberi civilizáció számára. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 9.26) így szól:
- patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ
- yo me bhaktyā prayacchati
- tad ahaṁ bhakty-upahṛtam
- aśnāmi prayatātmanaḥ
„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” Az Úr nagyon szereti a gyümölcsöt és a virágokat. Ha valaki örömet akar szerezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, felajánlhat Neki csupán egy gyümölcsöt és egy virágot, s az Úr szívesen elfogadja. Egyetlen kötelességünk, hogy kedvébe járjunk a Legfelsőbb Istenségnek (saṁsiddhir hari-toṣaṇam (SB 1.2.13)). Bármit is csinálunk, bármi is legyen a foglalkozásunk, fő célunk az legyen, hogy örömet szerezzünk a Legfelsőbb Úrnak. A versben említett dolgoknak főleg az Úr, nem pedig az ember érzékeinek az elégedettségét kell szolgálniuk. A kormánynak — sőt az egész társadalomnak — úgy kell felépülnie, hogy mindenki megtanulhassa, hogyan tegye elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ebben a korban azonban na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum (SB 7.5.31), az emberek sajnálatos módon nem tudják, hogy az emberi élet legmagasabb rendű célja elégedetté tenni az Úr Viṣṇut. Sőt, a démonokhoz hasonlóan egyedül az jár a fejükben, hogyan pusztítsák el Őt, és hogyan legyenek boldogok az érzékkielégítés útján.