HU/SB 7.9.21: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Hogyan beszélhetünk arról, hogy az anyag börtönéből megszabadulva a lelki gyönyörrel teli létbe kerülhetünk, ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége keze mindenben benne van? Valóban igaz, hogy Kṛṣṇa mindennek a forrása, ahogy Maga Kṛṣṇa adja tudtunkra a Bhagavad-gītāban (''ahaṁ sarvasya prabhavaḥ''). Kétségtelenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének parancsai irányítanak minden tevékenységet mind a lelki, mind az anyagi világban a lelki, illetve anyagi természet közegén keresztül. Ahogy a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 9.10|BG 9.10]]) is alátámasztja, ''mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sacarācaram'': a Legfelsőbb Úr irányítása nélkül az anyagi természet képtelen bármit is tenni; képtelen az önálló működésre. Kezdetben tehát az élőlény élvezni akarta az anyagi energiát, s Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, hogy minden lehetőséget megadjon az élőlény számára, megteremtette ezt az anyagi világot, és alkalmat adott neki arra, hogy az elméje segítségével számtalan eszmét és tervet találjon ki. Ezek a lehetőségek, melyeket az Úr felkínált az élőlénynek, alkotják az élőlény számára a tizenhat eltorzult támaszt, vagyis a tudásszerző érzékeket, a cselekvő érzékeket, az elmét és az öt anyagi elemet. Az ismétlődő születés és halál kerekét az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette, de hogy a megtévedt élőlényeket különféle fejlettségi szintjüknek megfelelően a felszabadulás felé vezesse, a Védákban különféle utasításokat adott (''chandomayam''). Ha valaki a felsőbb bolygórendszerekbe akar emelkedni, kövesse a védikus utasításokat. Az Úr a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 9.25|BG 9.25]]) így szól: | Hogyan beszélhetünk arról, hogy az anyag börtönéből megszabadulva a lelki gyönyörrel teli létbe kerülhetünk, ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége keze mindenben benne van? Valóban igaz, hogy Kṛṣṇa mindennek a forrása, ahogy Maga Kṛṣṇa adja tudtunkra a Bhagavad-gītāban (''ahaṁ sarvasya prabhavaḥ'' ([[HU/BG 10.8|BG 10.8]])). Kétségtelenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének parancsai irányítanak minden tevékenységet mind a lelki, mind az anyagi világban a lelki, illetve anyagi természet közegén keresztül. Ahogy a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 9.10|BG 9.10]]) is alátámasztja, ''mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sacarācaram'': a Legfelsőbb Úr irányítása nélkül az anyagi természet képtelen bármit is tenni; képtelen az önálló működésre. Kezdetben tehát az élőlény élvezni akarta az anyagi energiát, s Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, hogy minden lehetőséget megadjon az élőlény számára, megteremtette ezt az anyagi világot, és alkalmat adott neki arra, hogy az elméje segítségével számtalan eszmét és tervet találjon ki. Ezek a lehetőségek, melyeket az Úr felkínált az élőlénynek, alkotják az élőlény számára a tizenhat eltorzult támaszt, vagyis a tudásszerző érzékeket, a cselekvő érzékeket, az elmét és az öt anyagi elemet. Az ismétlődő születés és halál kerekét az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette, de hogy a megtévedt élőlényeket különféle fejlettségi szintjüknek megfelelően a felszabadulás felé vezesse, a Védákban különféle utasításokat adott (''chandomayam''). Ha valaki a felsőbb bolygórendszerekbe akar emelkedni, kövesse a védikus utasításokat. Az Úr a Bhagavad-gītāban ([[HU/BG 9.25|BG 9.25]]) így szól: | ||
:''yānti deva-vratā devān'' | :''yānti deva-vratā devān'' | ||
| Line 53: | Line 53: | ||
A bűnbe esett, feltételekhez kötött élőlény az anyagi energia csapdájába kerülve vándorol az anyagi világban, de ha a szerencsének köszönhetően találkozik az Úr igaz képviselőjével, aki elülteti benne az odaadó szolgálat magját, s ha kihasználja a lehetőséget, hogy találkozhatott egy ilyen guruval, Isten képviselőjével, akkor megkapja a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját. Ezek után, ha megfelelően gyakorolja a Kṛṣṇa-tudatot, lassan a lelki világba emelkedik. Levonhatjuk tehát azt a végkövetkeztetést, hogy meg kell hódolnunk a bhakti-yoga elveinek, mert akkor fokozatosan eljuthatunk a felszabadulásig. Egyetlen más módszer segítségével sem lehet megszabadulni az anyagi küzdelemtől. | A bűnbe esett, feltételekhez kötött élőlény az anyagi energia csapdájába kerülve vándorol az anyagi világban, de ha a szerencsének köszönhetően találkozik az Úr igaz képviselőjével, aki elülteti benne az odaadó szolgálat magját, s ha kihasználja a lehetőséget, hogy találkozhatott egy ilyen guruval, Isten képviselőjével, akkor megkapja a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját. Ezek után, ha megfelelően gyakorolja a Kṛṣṇa-tudatot, lassan a lelki világba emelkedik. Levonhatjuk tehát azt a végkövetkeztetést, hogy meg kell hódolnunk a bhakti-yoga elveinek, mert akkor fokozatosan eljuthatunk a felszabadulásig. Egyetlen más módszer segítségével sem lehet megszabadulni az anyagi küzdelemtől. | ||
---- | |||
'''* | '''* | ||
Az elme mindig azt tervezi, hogyan maradjunk az anyagi világban és harcoljunk a létért. Ez alkotja az elméből, az értelemből és a hamis egóból álló finom test legfőbb részét. | Az elme mindig azt tervezi, hogyan maradjunk az anyagi világban és harcoljunk a létért. Ez alkotja az elméből, az értelemből és a hamis egóból álló finom test legfőbb részét. | ||
Latest revision as of 22:48, 6 September 2020
21. VERS
- māyā manaḥ sṛjati karmamayaṁ balīyaḥ
- kālena codita-guṇānumatena puṁsaḥ
- chandomayaṁ yad ajayārpita-ṣoḍaśāraṁ
- saṁsāra-cakram aja ko ’titaret tvad-anyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
māyā—az Istenség Legfelsőbb Személyisége külső energiája; manaḥ—az elme*; sṛjati—teremt; karma-mayam—száz és száz, ezer és ezer vágyat hoz létre, majd azok szerint cselekszik; balīyaḥ—rendkívül hatalmas, legyőzhetetlen; kālena—az idő által; codita-guṇa—működésbe hozta az anyagi természet három kötőerejét; anumatena—a pillantás kegye (az idő) jóváhagyta; puṁsaḥ—a teljes résznek, az Úr Viṣṇunak, az Úr Kṛṣṇa kiterjedésének; chandaḥ-mayam—leginkább a Védák útmutatásai befolyásolják; yat—ami; ajayā—a sötét tudatlanság miatt; arpita—felajánlott; ṣoḍaśa—tizenhat; aram—a küllők; saṁsāra-cakram—a különféle fajokban újra és újra bekövetkező születés és halál kereke; aja—ó, megszületetlen Úr; kaḥ—ki; atitaret—képes kikerülni; tvat-anyaḥ—anélkül hogy menedéket keresne lótuszlábadnál.
FORDÍTÁS
Ó, Uram, ó, legfelsőbb örökkévaló! Teljes részed kiterjesztésével, külső energiád közegén keresztül, melyet az idő hoz mozgásba, megteremtetted az élőlények finom testeit. Az elme az élőlényt így a számtalanféle vágy csapdájába ejti, melyeket a Védák karma-kāṇḍára [gyümölcsöző cselekedetekre] vonatkozó útmutatásainak követése és a tizenhat elem teljesíthet be. Ki az, aki képes lenne megszabadulni e béklyóktól, ha nem keres oltalmat lótuszlábadnál?
MAGYARÁZAT
Hogyan beszélhetünk arról, hogy az anyag börtönéből megszabadulva a lelki gyönyörrel teli létbe kerülhetünk, ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége keze mindenben benne van? Valóban igaz, hogy Kṛṣṇa mindennek a forrása, ahogy Maga Kṛṣṇa adja tudtunkra a Bhagavad-gītāban (ahaṁ sarvasya prabhavaḥ (BG 10.8)). Kétségtelenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének parancsai irányítanak minden tevékenységet mind a lelki, mind az anyagi világban a lelki, illetve anyagi természet közegén keresztül. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 9.10) is alátámasztja, mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sacarācaram: a Legfelsőbb Úr irányítása nélkül az anyagi természet képtelen bármit is tenni; képtelen az önálló működésre. Kezdetben tehát az élőlény élvezni akarta az anyagi energiát, s Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, hogy minden lehetőséget megadjon az élőlény számára, megteremtette ezt az anyagi világot, és alkalmat adott neki arra, hogy az elméje segítségével számtalan eszmét és tervet találjon ki. Ezek a lehetőségek, melyeket az Úr felkínált az élőlénynek, alkotják az élőlény számára a tizenhat eltorzult támaszt, vagyis a tudásszerző érzékeket, a cselekvő érzékeket, az elmét és az öt anyagi elemet. Az ismétlődő születés és halál kerekét az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette, de hogy a megtévedt élőlényeket különféle fejlettségi szintjüknek megfelelően a felszabadulás felé vezesse, a Védákban különféle utasításokat adott (chandomayam). Ha valaki a felsőbb bolygórendszerekbe akar emelkedni, kövesse a védikus utasításokat. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 9.25) így szól:
- yānti deva-vratā devān
- pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ
- bhūtāni yānti bhūtejyā
- yānti mad-yājino ’pi mām
„A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok közéjük születnek, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.” A Védák valódi célja az, hogy visszavezessék az élőlényt haza, Istenhez, de az élőlény — nem ismervén életének valódi célját — néha ide akar menni, néha oda, néha ezt akarja tenni, néha pedig azt. Így vándorol az univerzumon át a különféle fajokba börtönözve, s végez különféle cselekedeteket, melyekért el kell szenvednie a visszahatásokat. Śrī Caitanya Mahāprabhu éppen ezért ezt mondja:
- brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva
- guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja
- (Cc. Madhya 19.151)
A bűnbe esett, feltételekhez kötött élőlény az anyagi energia csapdájába kerülve vándorol az anyagi világban, de ha a szerencsének köszönhetően találkozik az Úr igaz képviselőjével, aki elülteti benne az odaadó szolgálat magját, s ha kihasználja a lehetőséget, hogy találkozhatott egy ilyen guruval, Isten képviselőjével, akkor megkapja a bhakti-latā-bīját, az odaadó szolgálat magját. Ezek után, ha megfelelően gyakorolja a Kṛṣṇa-tudatot, lassan a lelki világba emelkedik. Levonhatjuk tehát azt a végkövetkeztetést, hogy meg kell hódolnunk a bhakti-yoga elveinek, mert akkor fokozatosan eljuthatunk a felszabadulásig. Egyetlen más módszer segítségével sem lehet megszabadulni az anyagi küzdelemtől.
* Az elme mindig azt tervezi, hogyan maradjunk az anyagi világban és harcoljunk a létért. Ez alkotja az elméből, az értelemből és a hamis egóból álló finom test legfőbb részét.