HU/SB 8.7.8: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
 
Line 38: Line 38:


<div class="purport">
<div class="purport">
Ebben a versben bizonyítékot találhatunk arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindennek a legfelsőbb irányítója. Ahogy korábban elmondtuk, az embereket két osztályba sorolhatjuk    —    démonok és félistenek    —,    ám egyik csoportról sem mondhatjuk, hogy ők a leghatalmasabbak. Mindenki tapasztalta már, hogy a legfelsőbb hatalom néha akadályokat gördít az utunkba. A démonok ezeket az akadályokat puszta véletlennek tekintik, a bhakták azonban a legfelsőbb irányító tetteiként fogadják el. Ezért amikor a bhaktáknak akadályokkal kell szembenézniük, az Úrhoz fohászkodnak. ''Tat te ’nukampāṁ susamīkṣamāṇo bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam''. A bhakták eltűrik a nehézségeket, mert elfogadják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége okozza őket, és áldásnak tekintik valamennyit. A démonok azonban képtelenek megérteni a legfelsőbb irányítót, ezért az efféle akadályokról azt gondolják, hogy a véletlen az oka. Most természetesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen volt jelen. Az Ő akarata teremtette az akadályokat, melyek aztán az Ő akaratából tűntek el. Az Úr megjelent teknősként, hogy megtartsa a hatalmas hegyet. ''Kṣitir iha vipulatare tava tiṣṭhati pṛṣṭhe''. A hátán tartotta a hatalmas hegyet. ''Keśava dhṛta-kūrma-śarīra jaya jagadīśa hare''. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes arra, hogy veszélyes helyzetet teremtsen, amelyet aztán meg is tud szüntetni. A bhakták tisztában vannak ezzel, a démonok azonban nem tudják megérteni.
Ebben a versben bizonyítékot találhatunk arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindennek a legfelsőbb irányítója. Ahogy korábban elmondtuk, az embereket két osztályba sorolhatjuk    —    démonok és félistenek    —,    ám egyik csoportról sem mondhatjuk, hogy ők a leghatalmasabbak. Mindenki tapasztalta már, hogy a legfelsőbb hatalom néha akadályokat gördít az utunkba. A démonok ezeket az akadályokat puszta véletlennek tekintik, a bhakták azonban a legfelsőbb irányító tetteiként fogadják el. Ezért amikor a bhaktáknak akadályokkal kell szembenézniük, az Úrhoz fohászkodnak. ''Tat te ’nukampāṁ susamīkṣamāṇo bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam'' ([[HU/SB 10.14.8|SB 10.14.8]]). A bhakták eltűrik a nehézségeket, mert elfogadják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége okozza őket, és áldásnak tekintik valamennyit. A démonok azonban képtelenek megérteni a legfelsőbb irányítót, ezért az efféle akadályokról azt gondolják, hogy a véletlen az oka. Most természetesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen volt jelen. Az Ő akarata teremtette az akadályokat, melyek aztán az Ő akaratából tűntek el. Az Úr megjelent teknősként, hogy megtartsa a hatalmas hegyet. ''Kṣitir iha vipulatare tava tiṣṭhati pṛṣṭhe''. A hátán tartotta a hatalmas hegyet. ''Keśava dhṛta-kūrma-śarīra jaya jagadīśa hare''. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes arra, hogy veszélyes helyzetet teremtsen, amelyet aztán meg is tud szüntetni. A bhakták tisztában vannak ezzel, a démonok azonban nem tudják megérteni.
</div>
</div>



Latest revision as of 23:04, 6 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8. VERS

vilokya vighneśa-vidhiṁ tadeśvaro
duranta-vīryo ’vitathābhisandhiḥ
kṛtvā vapuḥ kacchapam adbhutaṁ mahat
praviśya toyaṁ girim ujjahāra


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vilokya—látván; vighna—az akadály (a hegy elsüllyedése); īśa-vidhim—a sors elrendezéséből; tadā—akkor; īśvaraḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; duranta-vīryaḥ—felfoghatatlanul hatalmas; avitatha—csalhatatlan; abhisandhiḥ—akinek eltökéltsége; kṛtvā—kiterjesztve; vapuḥ—testet; kacchapam—teknőst; adbhutam—csodálatosat; mahat—nagyon nagy; praviśya—belépett; toyam—a vízbe; girim—a hegyet (a Mandarát); ujjahāra—felemelte.


FORDÍTÁS

Amikor a végtelenül hatalmas Úr, akinek eltökélt szándéka mindig valóra válik, látta, milyen helyzetet teremtett a Legfelsőbb akarata, egy teknős csodálatos alakját öltötte Magára, a vízbe merült, és felemelte a nagy Mandara-hegyet.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben bizonyítékot találhatunk arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindennek a legfelsőbb irányítója. Ahogy korábban elmondtuk, az embereket két osztályba sorolhatjuk    —    démonok és félistenek    —,    ám egyik csoportról sem mondhatjuk, hogy ők a leghatalmasabbak. Mindenki tapasztalta már, hogy a legfelsőbb hatalom néha akadályokat gördít az utunkba. A démonok ezeket az akadályokat puszta véletlennek tekintik, a bhakták azonban a legfelsőbb irányító tetteiként fogadják el. Ezért amikor a bhaktáknak akadályokkal kell szembenézniük, az Úrhoz fohászkodnak. Tat te ’nukampāṁ susamīkṣamāṇo bhuñjāna evātma-kṛtaṁ vipākam (SB 10.14.8). A bhakták eltűrik a nehézségeket, mert elfogadják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége okozza őket, és áldásnak tekintik valamennyit. A démonok azonban képtelenek megérteni a legfelsőbb irányítót, ezért az efféle akadályokról azt gondolják, hogy a véletlen az oka. Most természetesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen volt jelen. Az Ő akarata teremtette az akadályokat, melyek aztán az Ő akaratából tűntek el. Az Úr megjelent teknősként, hogy megtartsa a hatalmas hegyet. Kṣitir iha vipulatare tava tiṣṭhati pṛṣṭhe. A hátán tartotta a hatalmas hegyet. Keśava dhṛta-kūrma-śarīra jaya jagadīśa hare. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes arra, hogy veszélyes helyzetet teremtsen, amelyet aztán meg is tud szüntetni. A bhakták tisztában vannak ezzel, a démonok azonban nem tudják megérteni.