HU/SB 9.13.3

Śrīmad-Bhāgavatam - Kilencedik Ének - TIZENHARMADIK FEJEZET: Nimi Mahārāja nemzetsége

SB 9.13.2 - SB 9.13.4

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

3. VERS

nimiś calam idaṁ vidvān

satram ārabhatātmavān

ṛtvigbhir aparais tāvan

nāgamad yāvatā guruḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nimiḥ—Nimi Mahārāja; calam—villanásnyi, és bármelyik pillanatban véget érhet; idam—ez (az élet); vidvān—e tény teljes tudatában; satram—az áldozatot; ārabhata—elkezdte; ātmavān—önmegvalósított személy; ṛtvigbhiḥ—papokkal; aparaiḥ—mások, nem Vasiṣṭha; tāvat—mostanáig; na—nem; āgamat—visszatért; yāvatā—oly soká; guruḥ—lelki tanítómestere (Vasiṣṭha).

FORDÍTÁS

Nimi Mahārāja önmegvalósított lélek volt, így ezt az életet csupán egy villanásnak tekintette. Ezért aztán ahelyett, hogy hosszú ideig Vasiṣṭhára várt volna, más papokkal hozzálátott az áldozathoz.

MAGYARÁZAT

Cāṇakya Paṇḍita azt mondja: śarīraṁ kṣaṇa-vidhvāṁsi kalpānta-sthāyino guṇāḥ. „Az anyagi világban az ember élete bármelyik pillanatban véget érhet, de ha valami érdemlegeset tesz, azt a történelem örökre feljegyzi.” Íme egy nagy személyiség, Nimi Mahārāja, aki tisztában volt ezzel a ténnyel. Az emberi életformában az embernek úgy kell végeznie tetteit, hogy végül hazatérjen, vissza Istenhez. Ez az önmegvalósítás.

SB 9.13.2 - SB 9.13.4