HU/SB 9.15.25: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Jamadagni hatalmasabb volt Kārtavīryārjunánál, mert a tisztított vajjal, melyet a kāmadhenu adott, agnihotra-yajñát mutatott be. Nem mindenkinek lehet ilyen tehene. De egy hétköznapi ember is tarthat egy közönséges tehenet, védelmezheti ezt a jószágot, és kaphat tőle elegendő tejet, amit arra használhat, hogy vajat és tisztított gít készítsen, különösen abból a célból, hogy bemutathassa az agnihotra-yajñát. Ezt mindenki megteheti. Ezért javasolja az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban a ''go-rakṣyát'', a tehenek védelmezését. Ez elengedhetetlen, mert ha megfelelően gondjukat viselik, a tehenek minden bizonnyal elegendő tejet adnak. Amerikában a gyakorlatban tapasztaltuk, hogy különféle ISKCON-farmjainkon, ahol megfelelő védelmet nyújtunk a teheneknek, több tejet kapunk tőlük, mint amennyire szükségünk van. Más gazdaságokban a tehenek nem adnak annyi tejet, mint nálunk, mert a mi teheneink nagyon jól tudják, hogy nem fogjuk megölni őket, ezért boldogok, és rengeteg tejet adnak. Az Úr Kṛṣṇának ez az utasítása tehát — go-rakṣya — rendkívül jelentőségteljes. Az egész világnak meg kell tanulnia Kṛṣṇától, hogyan kell boldogan élni, ínség nélkül, pusztán úgy, hogy gabonát termesztünk (''annād bhavanti bhūtāni''), és védelmezzük a teheneket (''go-rakṣya''). ''Kṛṣi-gorakṣya-vāṇijyaṁ vaiśya-karma svabhāvajam''. Azoknak, akik az emberi társadalom harmadik osztályába tartoznak — azaz a kereskedőknek — kell, hogy legyen földjük, hogy gabonát termeljenek és védjék a teheneket. Ez a Bhagavad-gītā utasítása. Ami a tehénvédelmet illeti, a húsevők tiltakozni fognak, de azt válaszolhatjuk nekik, hogy mivel Kṛṣṇa a tehénvédelmet hangsúlyozza, a húsevést kedvelők ehetik olyan kevésbé fontos állatok húsát, mint a disznók, a kutyák, a kecskék és a bárányok, de egy ujjal sem nyúlhatnak a tehenekhez, mert az véget vet az emberi társadalom lelki fejlődésének. | Jamadagni hatalmasabb volt Kārtavīryārjunánál, mert a tisztított vajjal, melyet a kāmadhenu adott, agnihotra-yajñát mutatott be. Nem mindenkinek lehet ilyen tehene. De egy hétköznapi ember is tarthat egy közönséges tehenet, védelmezheti ezt a jószágot, és kaphat tőle elegendő tejet, amit arra használhat, hogy vajat és tisztított gít készítsen, különösen abból a célból, hogy bemutathassa az agnihotra-yajñát. Ezt mindenki megteheti. Ezért javasolja az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban a ''go-rakṣyát'', a tehenek védelmezését. Ez elengedhetetlen, mert ha megfelelően gondjukat viselik, a tehenek minden bizonnyal elegendő tejet adnak. Amerikában a gyakorlatban tapasztaltuk, hogy különféle ISKCON-farmjainkon, ahol megfelelő védelmet nyújtunk a teheneknek, több tejet kapunk tőlük, mint amennyire szükségünk van. Más gazdaságokban a tehenek nem adnak annyi tejet, mint nálunk, mert a mi teheneink nagyon jól tudják, hogy nem fogjuk megölni őket, ezért boldogok, és rengeteg tejet adnak. Az Úr Kṛṣṇának ez az utasítása tehát — go-rakṣya — rendkívül jelentőségteljes. Az egész világnak meg kell tanulnia Kṛṣṇától, hogyan kell boldogan élni, ínség nélkül, pusztán úgy, hogy gabonát termesztünk (''annād bhavanti bhūtāni'' ([[HU/BG 3.14|BG 3.14]])), és védelmezzük a teheneket (''go-rakṣya''). ''Kṛṣi-gorakṣya-vāṇijyaṁ vaiśya-karma svabhāvajam'' ([[HU/BG 18.44|BG 18.44]]). Azoknak, akik az emberi társadalom harmadik osztályába tartoznak — azaz a kereskedőknek — kell, hogy legyen földjük, hogy gabonát termeljenek és védjék a teheneket. Ez a Bhagavad-gītā utasítása. Ami a tehénvédelmet illeti, a húsevők tiltakozni fognak, de azt válaszolhatjuk nekik, hogy mivel Kṛṣṇa a tehénvédelmet hangsúlyozza, a húsevést kedvelők ehetik olyan kevésbé fontos állatok húsát, mint a disznók, a kutyák, a kecskék és a bárányok, de egy ujjal sem nyúlhatnak a tehenekhez, mert az véget vet az emberi társadalom lelki fejlődésének. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 23:50, 6 September 2020
25. VERS
- sa vai ratnaṁ tu tad dṛṣṭvā
- ātmaiśvaryātiśāyanam
- tan nādriyatāgnihotryāṁ
- sābhilāṣaḥ sahaihayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Kārtavīryārjuna); vai—valóban; ratnam—a gazdagság hatalmas forrását; tu—valóban; tat—a Jamadagni tulajdonában lévő kāmadhenut; dṛṣṭvā—látva; ātma-aiśvarya—saját kincseit; ati-śāyanam—ami felülmúlta; tat—azt; na—nem; ādriyata—nagyon értékelte; agnihotryām—abban a tehénben, ami hasznos volt az agnihotra áldozat bemutatásához; sa-abhilāṣaḥ—vágyni kezdett rá; sa-haihayaḥ—saját embereivel, a Haihayákkal.
FORDÍTÁS
Kārtavīryārjuna úgy vélte, hogy Jamadagni hatalmasabb és gazdagabb nála, mert a kāmadhenu formájában van egy drágaköve. Ezért aztán ő és emberei, a Haihayák nem becsülték túlságosan nagyra Jamadagni vendégszeretetét. Ellenkezőleg: azt akarták, hogy az övék legyen a kāmadhenu, amelynek nagy haszna van, ha valaki agnihotra áldozatot szeretne bemutatni.
MAGYARÁZAT
Jamadagni hatalmasabb volt Kārtavīryārjunánál, mert a tisztított vajjal, melyet a kāmadhenu adott, agnihotra-yajñát mutatott be. Nem mindenkinek lehet ilyen tehene. De egy hétköznapi ember is tarthat egy közönséges tehenet, védelmezheti ezt a jószágot, és kaphat tőle elegendő tejet, amit arra használhat, hogy vajat és tisztított gít készítsen, különösen abból a célból, hogy bemutathassa az agnihotra-yajñát. Ezt mindenki megteheti. Ezért javasolja az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban a go-rakṣyát, a tehenek védelmezését. Ez elengedhetetlen, mert ha megfelelően gondjukat viselik, a tehenek minden bizonnyal elegendő tejet adnak. Amerikában a gyakorlatban tapasztaltuk, hogy különféle ISKCON-farmjainkon, ahol megfelelő védelmet nyújtunk a teheneknek, több tejet kapunk tőlük, mint amennyire szükségünk van. Más gazdaságokban a tehenek nem adnak annyi tejet, mint nálunk, mert a mi teheneink nagyon jól tudják, hogy nem fogjuk megölni őket, ezért boldogok, és rengeteg tejet adnak. Az Úr Kṛṣṇának ez az utasítása tehát — go-rakṣya — rendkívül jelentőségteljes. Az egész világnak meg kell tanulnia Kṛṣṇától, hogyan kell boldogan élni, ínség nélkül, pusztán úgy, hogy gabonát termesztünk (annād bhavanti bhūtāni (BG 3.14)), és védelmezzük a teheneket (go-rakṣya). Kṛṣi-gorakṣya-vāṇijyaṁ vaiśya-karma svabhāvajam (BG 18.44). Azoknak, akik az emberi társadalom harmadik osztályába tartoznak — azaz a kereskedőknek — kell, hogy legyen földjük, hogy gabonát termeljenek és védjék a teheneket. Ez a Bhagavad-gītā utasítása. Ami a tehénvédelmet illeti, a húsevők tiltakozni fognak, de azt válaszolhatjuk nekik, hogy mivel Kṛṣṇa a tehénvédelmet hangsúlyozza, a húsevést kedvelők ehetik olyan kevésbé fontos állatok húsát, mint a disznók, a kutyák, a kecskék és a bárányok, de egy ujjal sem nyúlhatnak a tehenekhez, mert az véget vet az emberi társadalom lelki fejlődésének.