HU/BG 2.1
1. VERS
- सञ्जय उवाच
- तं तथा कृपयाविष्टमश्रुपूर्णाकुलेक्षणम् ।
- विषीदन्तमिदं वाक्यमुवाच मधुसूदनः ॥१॥
- sañjaya uvāca
- taṁ tathā kṛpayāviṣṭam
- aśru-pūrṇākulekṣaṇam
- viṣīdantam idaṁ vākyam
- uvāca madhusūdanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; tam – Arjunának; tathā – így; kṛpayā – részvéttől; āviṣṭam – lesújtottnak; aśru-pūrṇa-ākula – könnyekkel teli; īkṣaṇam – szeműnek; viṣīdantam – panaszkodónak; idam – ezeket; vākyam – a szavakat; uvāca – mondta; madhu-sūdanaḥ – Madhu démon végzete.
FORDÍTÁS
Sañjaya mondta: Arjuna együttérzését, bánatát és könnyes szemét látván így szólt Madhusūdana, Kṛṣṇa:
MAGYARÁZAT
Az anyagi részvét, a panaszkodás és a könnyek mind az igazi énről való tudatlanság jelei. Az örök lélek iránti részvétet az önmegvalósítás jelenti. A „Madhusūdana” szónak nagy jelentősége van ebben a versben. Az Úr Kṛṣṇa megölte Madhu démont, s Arjuna azt szerette volna, ha most a félreértés démonával is végez, aki hatalmába kerítve őt akadályozta kötelessége végrehajtásában. Az emberek nem tudják, mi iránt kell részvétet érezniük. A fuldokló ruhája iránti szánalom ostobaság. A tudatlanság óceánjában fuldoklón nem segíthetünk azzal, ha csak ruháját, durvaanyagi testét mentjük meg. Aki ezt nem tudja, s ezért csak a ruha miatt siránkozik, azt śūdrának, vagyis fölöslegesen kesergőnek hívják. Arjunához kṣatriya lévén méltatlan volt az ilyen viselkedés. Az Úr Kṛṣṇa azonban véget vethet a tudatlan ember kesergésének, s e célból énekelte el a Bhagavad-gītāt. E fejezetben a legfelsőbb hiteles forrás, az Úr Śrī Kṛṣṇa arra oktat bennünket, hogyan érhetjük el az önmegvalósítást az anyagi test és a lélek elemző tanulmányozásával. Ez annak számára lehetséges, aki tettei során nem ragaszkodik azok gyümölcséhez, s az igazi önvaló szilárd tudatában cselekszik.