HU/BG 2.27
27. VERS
- जातस्य हि ध्रुवो मृत्युर्ध्रुवं जन्म मृतस्य च ।
- तस्मादपरिहार्येऽर्थे न त्वं शोचितुमर्हसि ॥२७॥
- jātasya hi dhruvo mṛtyur
- dhruvaṁ janma mṛtasya ca
- tasmād aparihārye ’rthe
- na tvaṁ śocitum arhasi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jātasya – annak, aki megszületett; hi – bizony; dhruvaḥ – tény; mṛtyuḥ – halál; dhruvam – szintén tény; janma – születés; mṛtasya – a halottnak; ca – szintén; tasmāt – ezért; aparihārye – annak, ami elkerülhetetlen; arthe – erre vonatkozóan; na – nem; tvam – te; śocitum – keseregni; arhasi – érdemes.
FORDÍTÁS
A megszületett számára biztos a halál, s halála után újra megszületik kétségtelenül. Ezért hát nem szabad keseregned kötelességed elkerülhetetlen végrehajtása közben!
MAGYARÁZAT
Az embernek életében véghezvitt tettei alapján kell újra megszületnie, s ha tevékenységeinek egy adott sorát elvégezte, meg kell halnia, hogy aztán újra megszülessen. Így vándorol megállás nélkül a születés és halál körforgásában, s nem szabadulhat belőle. A születés és halál körforgása azonban nem jogosít fel a fölösleges gyilkolásra, mészárlásra és háborúskodásra. Az erőszak és a háború ugyanakkor elkerülhetetlen az emberi társadalomban, a törvény és a rend fenntartása érdekében.
A kurukṣetrai csata a Legfelsőbb akarata volt, s így nem lehetett elkerülni. Egy kṣatriyának kötelessége, hogy az igaz ügyért harcoljon. Miért kellene Arjunának félnie rokonai halálától, vagy miért kellene sajnálkoznia emiatt, ha saját kötelességének tesz eleget? Nem volt méltó hozzá, hogy megszegje a törvényt, s hogy ezzel bűnös tettek visszahatását vonja magára, amitől annyira félt. Rokonai halálát nem akadályozhatná meg kijelölt kötelessége végrehajtásának elmulasztásával, s a cselekedetek helytelen útját választva csak mélyre süllyedne.