HU/BG 2.54
54. VERS
- अर्जुन उवाच
- स्थितप्रज्ञस्य का भाषा समाधिस्थस्य केशव ।
- स्थितधीः किं प्रभाषेत किमासीत व्रजेत किम् ॥५४॥
- arjuna uvāca
- sthita-prajñasya kā bhāṣā
- samādhi-sthasya keśava
- sthita-dhīḥ kiṁ prabhāṣeta
- kim āsīta vrajeta kim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
arjunaḥ uvāca – Arjuna így szólt; sthita-prajñasya – annak, aki szilárd a Kṛṣṇa-tudatban; kā – milyen; bhāṣā – a nyelve; samādhi-sthasya – annak, aki elmerült a transzban; keśava – ó, Kṛṣṇa; sthita-dhīḥ – aki szilárdan Kṛṣṇa-tudatú; kim – mit; prabhāṣeta – beszél; kim – hogyan; āsīta – marad egy helyben; vrajeta – megy; kim – hogyan.
FORDÍTÁS
Arjuna így szólt: Ó, Kṛṣṇa! Milyen jelekről ismerhetem fel azt, akinek tudata ily módon a transzcendensbe merült? Hogyan s milyen szavakkal beszél? Hogyan ül és hogyan jár?
MAGYARÁZAT
Ahogy helyzetéből adódóan mindenkinek sajátos ismertetőjelei vannak, úgy a Kṛṣṇa-tudatú ember is sajátos jellemmel rendelkezik, amely beszédében, járásában, gondolkodásában, érzéseiben stb. nyilvánul meg. Vannak bizonyos megkülönböztető jegyek, amelyek alapján felmérhetjük, hogy valaki gazdag, beteg vagy művelt, s éppen így a transzcendentális Kṛṣṇa-tudatba merülő ember tetteiben is sajátos jeleket figyelhetünk meg. Ezeket a Bhagavad-gītāból ismerhetjük meg. A legfontosabb az, hogyan beszél valaki, aki Kṛṣṇa-tudatos, hiszen ez minden ember legfontosabb jellemzője. Azt mondják, a bolond embert mindaddig nem ismerik fel, míg el nem kezd beszélni. Ez valóban így van. Egy jól öltözött ostobáról senki sem tudja, hogy kicsoda, amíg ki nem nyitja a száját, ám amint beszélni kezd, nyomban elárulja magát. A Kṛṣṇa-tudatú embert azonnal felismerhetjük arról, hogy csakis Kṛṣṇáról és a Vele kapcsolatos dolgokról beszél. A többi meghatározó vonás – amelyről a következőkben esik majd szó – ennek természetes velejárója.