HU/BG 3.28
28. VERS
- तत्त्ववित्तु महाबाहो गुणकर्मविभागयोः ।
- गुणा गुणेषु वर्तन्त इति मत्वा न सज्जते ॥२८॥
- tattva-vit tu mahā-bāho
- guṇa-karma-vibhāgayoḥ
- guṇā guṇeṣu vartanta
- iti matvā na sajjate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tattva-vit – az Abszolút Igazság ismerője; tu – azonban; mahā-bāho – ó, erős karú; guṇa-karma – az anyagi hatás alatt végzett munka; vibhāgayoḥ – különbségeinek; guṇāḥ – az érzékek; guṇeṣu – érzékkielégítéssel; vartante – vannak elfoglalva; iti – így; matvā – gondolkodva; na – sohasem; sajjate – ragaszkodni kezd.
FORDÍTÁS
Ó, erős karú! Az Abszolút Igazság ismerője nem merül el az érzékek és az érzékkielégítés tetteiben, mert jól látja az odaadással és a gyümölcseiért végzett munka közötti különbséget.
MAGYARÁZAT
Az Abszolút Igazság ismerője tisztában van azzal, milyen kellemetlen a helyzete az anyagi világban. Tudja, hogy szerves része az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának, s hogy helye nem az anyagi teremtésben van. Ismeri valódi önazonosságát az örökkévaló gyönyör és tudás jellemezte Legfelsőbb szerves részeként, s megérti, hogy valamiképpen az anyagi életfelfogás csapdájába esett. Létének tiszta állapotában cselekedeteit össze kell hangolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa odaadó szolgálatával, ezért a Kṛṣṇa-tudatú tettekhez lát, s természetszerűleg eltávolodik az anyagi érzékek tevékenységétől, amely a körülményektől függ és ideiglenes. Tudja, hogy anyagi létének körülményei az Úr legfelsőbb irányítása alatt állnak, így aztán nem zavarják meg a különféle anyagi visszahatások, amelyeket az Úr kegyének tekint. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az Abszolút Igazság három arculatát (a Brahmant, a Paramātmāt és az Istenség Legfelsőbb Személyiségét) ismerő embert tattva-vitnek nevezik, mert a Legfelsőbbhöz fűződő saját valódi helyzetét is ismeri.