HU/BG 4.19

Revision as of 13:14, 3 March 2019 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

यस्य सर्वे समारम्भाः कामसङ्कल्पवर्जिताः ।
ज्ञानाग्निदग्धकर्माणं तमाहुः पण्डितं बुधाः ॥१९॥
yasya sarve samārambhāḥ
kāma-saṅkalpa-varjitāḥ
jñānāgni-dagdha-karmāṇaṁ
tam āhuḥ paṇḍitaṁ budhāḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yasya – akinek; sarve – minden; samārambhāḥ – törekvései; kāma – az érzékkielégítés vágyán alapuló; saṅkalpa – törekvéstől; varjitāḥ – mentesek; jñāna – a tökéletes tudásnak; agni – a tüze; dagdha – felégette; karmāṇam – akinek a tettét; tam – őt; āhuḥ – mondják; paṇḍitam – bölcsnek; budhāḥ – akik tudnak.

FORDÍTÁS

Akinek minden törekvése mentes az érzékkielégítés vágyától, arról tudhatjuk, hogy teljes tudással rendelkezik. A bölcsek azt tartják róla, hogy a tökéletes tudás tüze már felégette tettei visszahatásait.

MAGYARÁZAT

Csak az értheti meg a Kṛṣṇa-tudatú ember cselekedeteit, aki teljes tudással rendelkezik. A Kṛṣṇa-tudatú ember mentes minden érzékkielégítő hajlamtól, mert megértette eredeti helyzetét, azt, hogy ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgája, s ez a tökéletes tudás felégette tettei visszahatásait. Az a valóban bölcs, aki szert tett erre a tökéletes tudásra. Annak a tudásnak a kibontakozását, mely szerint az ember az Úr örök szolgája, a tűzhöz hasonlítják. Az ilyen tűz, ha egyszer lángra lobban, képes felégetni a tettek bármilyen visszahatását.