HU/BG 5.3
3. VERS
- ज्ञेयः स नित्यसंन्यासी यो न द्वेष्टि न काङ्क्षति ।
- निर्द्वन्द्वो हि महाबाहो सुखं बन्धात्प्रमुच्यते ॥३॥
- jñeyaḥ sa nitya-sannyāsī
- yo na dveṣṭi na kāṅkṣati
- nirdvandvo hi mahā-bāho
- sukhaṁ bandhāt pramucyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ñeyaḥ – tudni kell; saḥ – ő; nitya – mindig; sannyāsī – a lemondó; yaḥ – aki; na – sohasem; dveṣṭi – irtózik; na – sem; kāṅkṣati – vágyakozik; nirdvandvaḥ – mentes az ellentétpároktól; hi – bizony; mahā-bāho – ó, erős karú; sukham – könnyedén; bandhāt – a kötelékektől; pramucyate – teljesen megszabadul.
FORDÍTÁS
Ó, erős karú Arjuna! Aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, s nem is gyűlöli azokat, az mindig lemondásban él. Az ilyen ember, aki mentes az ellentétpároktól, könnyedén elvágja az anyagi kötelékeket, s eléri a teljes felszabadulást.
MAGYARÁZAT
A teljesen Kṛṣṇa-tudatú ember mindig lemondásban él, mert nem gyűlöli tettei eredményét, s nem is vágyakozik rájuk. Az ilyen ember, aki életét az Úr transzcendentális szerető szolgálatának szenteli, teljes tudással rendelkezik, mert ismeri eredeti helyzetét Kṛṣṇával való kapcsolatában, s jól tudja, hogy Kṛṣṇa az egész, ő pedig Kṛṣṇa szerves része. Ez a tudás tökéletes, mert a minőség és a mennyiség szempontjából egyaránt helyes. Az az elmélet, hogy egyek vagyunk Kṛṣṇával, helytelen, hiszen a rész nem lehet egyenlő az egésszel. Az tehát, hogy minőség tekintetében egyek vagyunk, ám mennyiségileg különbözőek, helytálló transzcendentális tudás, amelynek elsajátítása oda vezet, hogy az ember teljessé válik önmagában, s többé semmire nem vágyakozik és semmi miatt nem bánkódik. Elméje megszabadul a kettősségektől, mert bármit tesz, azt Kṛṣṇáért teszi. Mivel a kettősségek síkja fölé emelkedik, még ebben a világban felszabadul.