HU/BG 6.1
1. VERS
- श्रीभगवानुवाच ।
- अनाश्रितः कर्मफलं कार्यं कर्म करोति यः ।
- स संन्यासी च योगी च न निरग्निर्न चाक्रियः ॥१॥
- śrī-bhagavān uvāca
- anāśritaḥ karma-phalaṁ
- kāryaṁ karma karoti yaḥ
- sa sannyāsī ca yogī ca
- na niragnir na cākriyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca – az Úr mondta; anāśritaḥ – a menedéket nem kereső; karma-phalam – a munka gyümölcsénél; kāryam – kötelező; karma – tettet; karoti – végrehajtja; yaḥ – aki; saḥ – ő; sannyāsī – a lemondott rendben élő; ca – és; yogī – misztikus; ca – és; na – nem; niragniḥ – a tűz nélküli; na – sem; ca – és; akriyaḥ – a kötelesség nélküli.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Aki nem ragaszkodik munkája gyümölcséhez, s kötelessége szerint cselekszik, az az élet lemondott rendjében él. Ő az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző.
MAGYARÁZAT
Ebben a fejezetben az Úr elmagyarázza, hogy a nyolcfokú yoga-rendszer folyamata az elme és az érzékek szabályozását segíti elő. Egy átlagember számára azonban ennek végzése nagyon nehéz, különösen a Kali-korszakban. Noha ez a fejezet a nyolcfokú yoga-rendszert javasolja, az Úr kihangsúlyozza, hogy a karma-yoga folyamata, vagyis a Kṛṣṇa-tudatban végzett cselekvés jobb. Ebben a világban mindenki azért dolgozik, hogy eltartsa családját, s fenntartsa mindazt, ami hozzá tartozik, de senki sem cselekszik önzetlenül, senki sem mond le saját elégedettségének eléréséről, történjen az közvetlenül vagy mások elégedettségén keresztül. A tökéletesség feltétele a Kṛṣṇa-tudatban végzett cselekvés, amelynek célja nem a tettek gyümölcseinek élvezése. Minden élőlénynek kötelessége, hogy Kṛṣṇa-tudatban cselekedjen, hiszen eredetileg mindannyian a Legfelsőbb szerves részei vagyunk. A testrészek az egész test elégedettsége érdekében cselekszenek. Nem saját élvezetük a céljuk – mindent azért tesznek, hogy kedvében járjanak a teljes egésznek. Az az élőlény a tökéletes sannyāsī, a tökéletes yogī, aki nem személyes érdekből cselekszik, hanem a legfelsőbb egész kielégítésén fáradozik.
A sannyāsīk néha – helytelenül – azt hiszik, hogy megszabadultak minden anyagi kötelességtől, ezért nem végzik tovább az agnihotra-yajñákat (tűzáldozatokat). Szándékuk azonban valójában önző, mert céljuk az, hogy eggyé váljanak a személytelen Brahmannal. Ez a vágy jobb, mint bármelyik anyagi óhaj, de nem mentes az önzéstől. Ehhez hasonlóan az anyagi tettekről lemondott misztikus yogī, aki félig lehunyt szemmel gyakorolja a yoga-folyamatot, szintén valamiféle személyes elégedettség elérésére vágyik. Ám a Kṛṣṇa-tudatban cselekvő ember az egész kielégítéséért dolgozik, önérdek nélkül. Nem vágyik saját örömére. Az ő sikerének titka Kṛṣṇa elégedettségében rejlik, s így ő a tökéletes sannyāsī, a tökéletes yogī. Az Úr Caitanya, a lemondás legtökéletesebb példaképe így imádkozik:
- na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ
- kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye
- mama janmani janmanīśvare
- bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi
„Ó, Mindenható Úr! Nem vágyom gazdagságra és szép nőkre, és azt sem akarom, hogy követőim legyenek. Csupán azt kívánom, hogy indokolatlan kegyedből életről életre odaadással szolgálhassalak!”