HU/BG 12.15
15. VERS
- यस्मान्नोद्विजते लोको लोकान्नोद्विजते च यः ।
- हर्षामर्षभयोद्वेगैर्मुक्तो यः स च मे प्रियः ॥१५॥
- yasmān nodvijate loko
- lokān nodvijate ca yaḥ
- harṣāmarṣa-bhayodvegair
- mukto yaḥ sa ca me priyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasmāt – aki miatt; na – sohasem; udvijate – zavartak; lokaḥ – emberek; lokāt – emberek miatt; na – sohasem; udvijate – zavart; ca – is; yaḥ – aki; harṣa – örömtől; amarṣa – szomorúságtól; bhaya – félelemtől; udvegaiḥ – és aggodalomtól; muktaḥ – mentes; yaḥ – aki; saḥ – bárki; ca – is; me – Nekem; priyaḥ – nagyon kedves.
FORDÍTÁS
Aki nem okoz gondot senkinek sem, akit senki nem zavar, s aki boldogságban és boldogtalanságban, félelemben és aggodalomban egyaránt rendíthetetlen – az nagyon kedves Nekem.
MAGYARÁZAT
Ez a vers folytatja a bhakta tulajdonságainak leírását. A bhakta senkinek sem okoz nehézséget, aggodalmat, félelmet vagy elégedetlenséget. Mivel kedves mindenkihez, sohasem cselekszik úgy, hogy az másoknak aggodalmat okozzon, és soha nem zaklatja fel, ha mások akarnak neki bajt okozni. Az Úr kegyéből hozzászokott, hogy semmilyen külső kellemetlenség ne zavarja meg. A bhakta állandóan elmélyed a Kṛṣṇa-tudatban és az odaadó szolgálatban, éppen ezért az anyagi körülmények nem befolyásolhatják. A materialista általában nagyon boldog, ha hozzájut valamihez, amivel elégedetté teheti az érzékeit és a testét, de azonnal féltékeny és irigy lesz, ha látja, hogy mások olyan érzéki élvezetben részesülnek, amiben ő nem. Ellenségei bosszújától tartva félelemben él, ha pedig képtelen sikerrel végrehajtani valamit, akkor teljesen elcsügged. A bhakta, aki transzcendentálisan fölötte áll minden ilyen zavaró körülménynek, nagyon kedves az Úr Kṛṣṇának.