HU/BG 6.30

Revision as of 11:46, 31 January 2019 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


30. VERS

यो मां पश्यति सर्वत्र सर्वं च मयि पश्यति ।
तस्याहं न प्रणश्यामि स च मे न प्रणश्यति ॥३०॥
yo māṁ paśyati sarvatra
sarvaṁ ca mayi paśyati
tasyāhaṁ na praṇaśyāmi
sa ca me na praṇaśyati

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yaḥ – bárki; mām – Engem; paśyati – lát; sarvatra – mindenhol; sarvam – mindent; ca – és; mayi – Bennem; paśyati – lát; tasya – annak; aham – Én; na – nem; praṇaśyāmi – veszek el; saḥ – ő; ca – is; me – Számomra; na – nem; praṇaśyati – vész el.

FORDÍTÁS

Aki mindenhol Engem és mindent Bennem lát, annak számára Én sohasem veszek el, s ő sem vész el Számomra soha.

MAGYARÁZAT

Aki Kṛṣṇa-tudatú, az valóban mindenhol az Úr Kṛṣṇát látja, s mindent Benne lát. Úgy tűnhet, hogy az anyagi természet valamennyi különálló megnyilvánulását látja, ám mindegyik esetben tudatában van Kṛṣṇa jelenlétének, mert tudja, hogy minden az Ő energiájának megnyilvánulása. Kṛṣṇa nélkül semmi sem létezhet, s Ő az Ura mindennek – ez a Kṛṣṇa-tudat alapelve. A Kṛṣṇa-tudat célja a Kṛṣṇa iránti szeretet kifejlesztése, vagyis annak a szintnek az elérése, amely transzcendentálisan az anyagi felszabadulás fölött áll. Ezen a Kṛṣṇa-tudatos síkon, amely túl van az önmegvalósításon, a bhakta eggyé válik Kṛṣṇával abban az értelemben, hogy számára Ő lesz minden, s az Iránta érzett szeretetben eléri a beteljesülést. A bensőséges kapcsolat Kṛṣṇa és a bhakta között ezen a szinten létezik. Az élőlény többé nem semmisülhet meg, s többé nem veszíti szem elől az Istenség Személyiségét. Kṛṣṇába olvadni lelki megsemmisülést jelent, s egy bhakta sohasem vállal ilyen veszélyt. A Brahma-saṁhitā (5.38) írja:

premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena
santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti
yaṁ śyāmasundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

„Govindát, az eredeti Urat imádom, akit a szeretet írjával bekent szemű bhakták örök Śyāmasundara formájában szünet nélkül a szívükben látnak.”

Ezen a szinten az Úr Kṛṣṇa sohasem tűnik el a bhakta látóköréből, s a bhakta sem veszíti el Őt többé szem elől. Ugyanez érvényes a yogīra is, aki szívében Paramātmāként látja Kṛṣṇát. Belőle tiszta bhakta lesz, aki egy pillanatig sem képes elviselni, hogy ne lássa szívében az Urat.