HU/BG 9.19
19. VERS
- तपाम्यहमहं वर्षं निगृह्णाम्युत्सृजामि च ।
- अमृतं चैव मृत्युश्च सदसच्चाहमर्जुन ॥१९॥
- tapāmy aham ahaṁ varṣaṁ
- nigṛhṇāmy utsṛjāmi ca
- amṛtaṁ caiva mṛtyuś ca
- sad asac cāham arjuna
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tapāmi – hőt adok; aham – Én; aham – Én; varṣam – esőt; nigṛhṇāmi – visszatartom; utsṛjāmi – küldöm; ca – és; amṛtam – halhatatlanság; ca – és; eva – bizony; mṛtyuḥ – halál; ca – és; sat – lélek; asat – anyag; ca – és; aham – Én; arjuna – ó, Arjuna.
FORDÍTÁS
Ó, Arjuna! Én adom a hőt, s Én tartom vissza vagy küldöm az esőt. Én vagyok a halhatatlanság és a halál megszemélyesítője is. Lélek és anyag egyaránt Bennem van.
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa különféle energiái révén, az elektromosságon és a napon keresztül hőt és fényt áraszt. Ő az, aki nyáron meggátolja a csapadék hullását, majd az esős évszak ideje alatt szakadatlan esővel árasztja el a földet. Az az energia, ami az életünket meghosszabbítva fenntartja létünket, szintén Kṛṣṇa, s életünk végén, a halál formájában szintén Vele találkozunk. Kṛṣṇa e különféle energiáit tanulmányozva az ember rájöhet arra, hogy az Ő számára nincs különbség anyag és lélek között, vagyis Ő az anyag és a lélek is. Aki tehát fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, az nem lát ilyen különbséget. Mindenben csupán Kṛṣṇát látja.
Mivel Kṛṣṇa az eredete a léleknek és az anyagnak is, az egész anyagi megnyilvánulást alkotó hatalmas kozmikus forma szintén Kṛṣṇa. Vṛndāvanai kedvtelései, melyeknek a kétkarú, fuvoláján játszó Śyāmasundaraként hódolt, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kedvtelései.