HU/BG 17.1
1. VERS
- अर्जुन उवाच
- ये शास्त्रविधिमुत्सृज्य यजन्ते श्रद्धयान्विताः ।
- तेषां निष्ठा तु का कृष्ण सत्त्वमाहो रजस्तमः ॥१॥
- arjuna uvāca
- ye śāstra-vidhim utsṛjya
- yajante śraddhayānvitāḥ
- teṣāṁ niṣṭhā tu kā kṛṣṇa
- sattvam āho rajas tamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; ye – akik; śāstra-vidhim – az írások szabályait; utsṛjya – félredobva; yajante – imádnak; śraddhayā – teljes hittel; anvitāḥ – rendelkezők; teṣām – az ő; niṣṭhā – hitük; tu – de; kā – milyen; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; sattvam – jóságban lévő; āho – vagy pedig; rajaḥ – szenvedélyben lévő; tamaḥ – tudatlanságban lévő.
FORDÍTÁS
Arjuna így kérdezett: Ó, Kṛṣṇa, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?
MAGYARÁZAT
A negyedik fejezet harminckilencedik versében az áll, hogy aki hűségesen kitart egy bizonyos fajta imádat mellett, az fokozatosan felemelkedik a tudás szintjére, és eléri a béke és jólét legtökéletesebb állapotát. A tizenhatodik fejezetben azt a végkövetkeztetést találjuk, hogy aki nem követi az írásokban lefektetett elveket, azt asurának, azaz démonnak nevezik, míg a devák vagy félistenek azok, akik hűségesen betartják az előírásokat. De mi a helyzet azokkal, akik olyan előírásokat követnek nagy hittel, melyekről a szentírások nem tesznek említést? Kṛṣṇának el kell oszlatnia Arjuna erre vonatkozó kétségét. A jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében végzik-e imádatukat azok, akik egy emberi lényt választanak meg valamiféle istenné, és benne hisznek? Elérhetik-e az ilyen emberek az élet tökéletességét? Szert tehetnek-e a valódi tudásra, és felemelkedhetnek-e a legtökéletesebb síkra? Siker vár-e azokra, akik ugyan nem követik az írások szabályait és előírásait, de hisznek valamiben, s isteneket, félisteneket vagy embereket imádnak? Arjuna ezeket a kérdéseket teszi fel Kṛṣṇának.