HU/BG 18.62
62. VERS
- तमेव शरणं गच्छ सर्वभावेन भारत ।
- तत्प्रसादात्परां शान्तिं स्थानं प्राप्स्यसि शाश्वतम् ॥६२॥
- tam eva śaraṇaṁ gaccha
- sarva-bhāvena bhārata
- tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ
- sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam – Neki; eva – bizony; śaraṇam gaccha – hódolj meg; sarva-bhāvena – minden tekintetben; bhārata – ó, Bharata fia; tat-prasādāt – az Ő kegyéből; parām – transzcendentális; śāntim – békét; sthānam – hajlékot; prāpsyasi – el fogod érni; śāśvatam – az örökkévalót.
FORDÍTÁS
Ó, Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljesen! Az Ő kegyéből transzcendentális béke áraszt majd el, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.
MAGYARÁZAT
Az élőlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez. A védikus irodalom (Ṛg-veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Az egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít, de a paramaṁ padam főleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaikuṇṭhára utal.
A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete (BG 15.15) kijelenti: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk meg a bennünk lakozó Felsőléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának. Arjuna a tizedik fejezetben (BG 10.12) már elfogadta, hogy Kṛṣṇa paraṁ brahma paraṁ dhāma. Elfogadta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és minden élőlény legfelsőbb hajléka, s ezt nemcsak a saját tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például Nāradára, Asitára, Devalára és Vyāsára hivatkozva tette.