HU/SB 1.6.13
13. VERS
- nala-veṇu-śaras-tanba-
- kuśa-kīcaka-gahvaram
- eka evātiyāto ’ham
- adrākṣaṁ vipinaṁ mahat
- ghoraṁ pratibhayākāraṁ
- vyālolūka-śivājiram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nala—nád; veṇu—bambusz; śaraḥ—ültetvények; tanba—teli; kuśa—éles fű; kīcaka—gazok; gahvaram—barlangok; ekaḥ—egyedül; eva—csak; atiyātaḥ—nehéz átmenni; aham—én; adrākṣam—meglátogattam; vipinam—mély erdőket; mahat—nagy; ghoram—félelmetes; pratibhaya-ākāram—veszélyesen; vyāla—kígyók; ulūka—baglyok; śiva—sakálok; ajiram—játszóhely.
FORDÍTÁS
Magányosan vágtam át számtalan sás-, bambusz- és náderdőn, éles füvön, gazokon, barlangokon keresztül, ahol nagyon nehéz volt egyedül átkelnem. Sötét és félelmetes erdők mélyén jártam, kígyók, baglyok és sakálok birodalmában.
MAGYARÁZAT
Egy kolduló szerzetesnek (parivrājakācāryának) kötelessége, hogy tapasztalatot szerezzen Isten teremtésének sokszínűségéről, egyedül vándorolva erdőkön, dombokon, városokon és falvakon át, hogy hitet nyerjen Istenben, elméje megerősödjön, s hogy felvilágosítsa az embereket az Úr üzenetéről. Egy sannyāsī kötelességből vállalja mindezt a megpróbáltatást, félelem nélkül. A jelenlegi kor legpéldamutatóbb sannyāsīja az Úr Caitanya, aki ugyanígy vándorolt Közép-India dzsungelein keresztül, világosságot gyújtva még a tigrisekben, a medvékben, a kígyókban, az őzekben, az elefántokban is, számtalan más dzsungellakó állattal együtt. Ebben a Kali-korban a sannyāsa tilos a közönséges emberek számára. Az, aki csupán a hírnév kedvéért változtatja meg a ruháját, az különbözik a valódi, példamutató sannyāsītól. Az embernek fogadalmat kell tennie, hogy nem érintkezik többé a társadalommal, s életét kizárólag az Úr szolgálatának szenteli. Az öltözék megváltoztatása csak külsőség. Az Úr Caitanya nem fogadott el sannyāsī nevet. Ebben a Kali-korban az úgynevezett sannyāsīknak az Úr Caitanya lábnyomait követve szintén nem szabad megváltoztatniuk előző nevüket. Korunkban legfőképpen az Úr szent dicsősége hallgatásának és éneklésének odaadó szolgálata ajánlott. Annak, aki fogadalmat tesz arra, hogy lemond a családi életről, nem szabad utánoznia az olyan parivrājakācāryákat, mint Nārada vagy az Úr Caitanya, hanem le kell ülnie egy szent helyen, s minden idejét és energiáját arra kell szentelnie, hogy hallgassa, és örökké ismételje a nagy ācāryák — például a vṛndāvanai hat Gosvāmī — hátrahagyott szent írásait.