HU/SB 1.19.5
5. VERS
- atho vihāyemam amuṁ ca lokaṁ
- vimarśitau heyatayā purastāt
- kṛṣṇāṅghri-sevām adhimanyamāna
- upāviśat prāyam amartya-nadyām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atho—így; vihāya—feladva; imam—ezt; amum—és a következőt; ca—szintén; lokam—bolygók; vimarśitau—mindannyiukat megítélve; heyatayā—alsóbbrendűség miatt; purastāt—fentebb; kṛṣṇa-aṅghri—az Úr Śrī Kṛṣṇa lótuszlábai; sevām—transzcendentális szerető szolgálat; adhimanyamānaḥ—az, aki minden eredmény közül a legnagyobbra gondol; upāviśat—mozdulatlanul leült; prāyam—hogy koplaljon; amartya-nadyām—a transzcendentális folyó (a Gangesz vagy a Yamunā) partján.
FORDÍTÁS
Parīkṣit Mahārāja a Gangesz partján mozdulatlanul leült, hogy elméjét az önmegvalósítás minden más módszerét elutasítva a Kṛṣṇa-tudatra rögzítse, mert az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálata a legnagyobb eredmény, amely túlszárnyal minden más folyamatot.
MAGYARÁZAT
Egy olyan bhakta, mint Parīkṣit Mahārāja, egyetlen anyagi bolygóra, még a legfelsőbb Brahmalokára sem vágyik annyira, mint Goloka Vṛndāvanára, az Úr Śrī Kṛṣṇa, az elsődleges Úr, az eredeti Istenség Személyisége hajlékára. Ez a föld csupán egy az univerzum megszámlálhatatlan anyagi bolygója közül, és a teljes mahat-tattvában számtalan univerzum van. Az Úr és képviselői, a lelki tanítómesterek — az ācāryák — azt mondják a bhaktáknak, hogy a számtalan univerzumban egyetlen olyan bolygó sincsen, amely alkalmas lenne arra, hogy egy bhakta lakhelye legyen. Egy bhakta mindig arra vágyik, hogy hazatérjen, vissza Istenhez, hogy az Úr egyik társa legyen, szolgaként, barátként, szülőként vagy az Úr kedveseként akár a megszámlálhatatlan Vaikuṇṭha bolygók egyikén, akár Goloka Vṛndāvanában, az Úr Śrī Kṛṣṇa bolygóján. Ezek a bolygók mind örökké léteznek a lelki égben, a paravyomában, amely az Okozati-óceán másik felén helyezkedik el a mahat-tattvában. Parīkṣit Mahārāja jámbor életének köszönhetően és amiatt, hogy bhakták, Vaiṣṇavák kiváló családjában született, mindezt jól tudta, ezért az anyagi bolygók egyáltalán nem érdekelték. A modern tudósok nagyon vágynak arra, hogy anyagi eszközökkel eljussanak a holdra, ám univerzumunk legfelsőbb bolygójáról nincs elképzelésük. Egy olyan bhaktát azonban, mint Parīkṣit Mahārāja, egy parányit sem érdekel a hold, sőt egyetlen anyagi bolygó sem. Így aztán amikor halálának időpontja bizonyossá vált, még eltökéltebb lett az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatában azáltal, hogy teljes böjtöt kezdett a transzcendentális Yamunā folyó partján, amely a Delhi állambeli Hastināpura főváros mellett folyik el. Mind a Gangesz, mind a Yamunā amartyā (transzcendentális) folyó, a Yamunā azonban még szentebb. Hogy miért, azt a következő vers mondja el.