HU/SB 2.9.10
10. VERS
- pravartate yatra rajas tamas tayoḥ
- sattvaṁ ca miśraṁ na ca kāla-vikramaḥ
- na yatra māyā kim utāpare harer
- anuvratā yatra surāsurārcitāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pravartate—uralkodik; yatra—ahol; rajaḥ tamaḥ—a szenvedély és a tudatlanság kötőereje; tayoḥ—mindkettőnek; sattvam—a jóság kötőereje; ca—és; miśram—keveréke; na—soha; ca—és; kāla—idő; vikramaḥ—befolyás; na—sem; yatra—ott; māyā—az illuzórikus külső energia; kim—mit; uta—ott van; apare—mások; hareḥ—az Istenség Személyiségének; anuvratāḥ—a bhakták; yatra—ahol; sura—a félistenek által; asura—és a démonok; arcitāḥ—imádták.
FORDÍTÁS
Az Úr hajlékán nem hatnak a tudatlanság és a szenvedély anyagi kötőerői, és soha nem szennyezhetik be ott a jóságot sem. Ott az időnek sincs hatalma, az illuzórikus anyagi energiáról nem is beszélve, amely nem léphet erre a földre. Az ott élők — félistenek és démonok — mind hűséges bhaktáiként imádják az Urat.
MAGYARÁZAT
Isten királysága, a Vaikuṇṭha-szféra — amit tripād-vibhūtinak neveznek — háromszor akkora, mint az anyagi univerzumok együttesen. Ezt a világot jellemzi ez a vers dióhéjban, a Bhagavad-gītāhoz hasonlóan. Ez az univerzum, amely bolygók és csillagok milliárdjait tartalmazza, egyike a milliárd és milliárd hozzá hasonló univerzumnak a mahat-tattván belül, s ez a milliárd és milliárd univerzum együtt az Úr egész teremtésének csupán egynegyedét teszi ki. Ezen a világon messze túl azonban ott vannak a Vaikuṇṭháknak nevezett lelki bolygók, amelyek összessége az Úr teljes teremtésének háromnegyedét alkotja. Az Úr teremtését nem lehet felbecsülni. Az ember még egy fa leveleit sem tudja megszámolni, sem a hajszálakat valaki fején. Az ostobák azonban arra büszkék, hogy Istenné válhatnak, holott még egy hajszálat sem tudnak teremteni. Oly sok csodálatos járművet feltalálnak, hogy utazhassanak, de még ha eljutnának a holdra híres űrhajóikkal, akkor sem maradhatnának ott. A józan gondolkodású ember ezért nem lesz büszke, mintha ő lenne az univerzum Istene, hanem megfogadja a védikus írások utasításait, amely a legjobb útja annak, hogy ismereteket szerezzünk a transzcendensről. Ismerjük meg most az anyagi világon túli transzcendentális birodalom természetét és felépítését a hiteles forrásból, a Śrīmad-Bhāgavatamból! Abban a világban ismeretlenek az anyagi kötőerők, különösen a tudatlanság és a szenvedély. A tudatlanság kötőerejének hatására alakulnak ki az élőlény kéjes és vágyakozó szokásai, s ez azt jelenti, hogy a Vaikuṇṭhalokákon élők mentesek mindkettőtől. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā megerősíti, az élet brahma-bhūta szintjén az ember megszabadul a vágyaktól és a szomorúságtól. Mindebből az következik, hogy a Vaikuṇṭha bolygók lakói mind brahma-bhūta élőlények, a földi halandóktól eltérően, akik rendkívül ragaszkodnak vágyaikhoz és boldogtalanságukhoz. Ha valaki az anyagi világban nem a tudatlanság és a szenvedély kötőerejének hatása alatt áll, akkor az anyagi világbeli jóság lesz majd hatással rá. Az anyagi világban még a jóságot is beszennyezik időnként a szenvedély és a tudatlanság kötőerői, a Vaikuṇṭhalokán azonban a vegyítetlen, tiszta jóság uralkodik.
A lelki birodalom mentes a külső energia illuzórikus megnyilvánulásától. Az illuzórikus energia szintén a Legfelsőbb Úr szerves része, mégis különbözik az Úrtól, ám nem hamis, mint ahogy azt a monista filozófusok vallják. Ha valaki kígyónak véli a kötelet, az illúzió lehet számára, de a kötél valóság, mint ahogyan a kígyó is. A forró sivatagban látott víz illúzió a tudatlan állatnak, aki a sivatagban keres vizet, de maga a sivatag és a víz léteznek. Az Úr anyagi teremtése ezért illúzió lehet egy abhaktának, ám a bhakta számára valóság, az Úr külső energiájának megnyilvánulása. Az Úrnak ez az energiája azonban még nem minden. Belső energiája is van, amely egy másik világot jelent, a Vaikuṇṭhalokák világát, ahol nyoma sincs a tudatlanságnak, a szenvedélynek, az illúziónak, nincsen múlt, jelen és jövő. Előfordulhat, hogy szegényes tudásával az ember képtelen felfogni a Vaikuṇṭha világ létét, de ez nem jelenti azt, hogy nem létezik. Az, hogy űrhajóval nem lehet eljutni e bolygókra, nem jelenti azt, hogy nincsenek ilyen bolygók, hiszen a kinyilatkoztatott írások részletesen írnak róluk.
Śrīla Jīva Gosvāmī a Nārada-pañcarātrát idézi, melyből megtudhatjuk, hogy a transzcendentális birodalmat — a Vaikuṇṭha világát — transzcendentális tulajdonságok jellemzik. E transzcendentális tulajdonságok, amelyek az Úr odaadó szolgálata hatására tárulnak föl, különböznek a tudatlanság, a szenvedély és a jóság anyagi tulajdonságaitól. E transzcendentális tulajdonságokra nem tehetnek szert azok, akik nem bhaktái az Úrnak. A Padma-Purāṇa (Uttara-khaṇḍa) elmondja, hogy Isten teremtésének az egynegyed részén túl ott van a háromnegyed résznyi megnyilvánulás. A határvonal az anyagi megnyilvánulás és a lelki megnyilvánulás között a Virajā folyó, s túl a Virajān — a transzcendentális folyón, amelyet az Úr testének izzadsága táplál — található Isten teremtésének háromnegyed része. Ez a megnyilvánulás örök, sohasem pusztul el, korlátlan, s a legtökéletesebb életkörülmények jellemzik. A Sāṅkhya-kaumudīból megtudhatjuk, hogy a transzcendentális vagy tiszta jóság épp az ellentéte az anyagi tulajdonságoknak. A lelki világban minden élőlény szünet nélkül az Úr társaságát élvezi, s az Úr a legfőbb, az elsődleges élőlény. Az Āgama Purāṇák szintén írnak az Úr transzcendentális hajlékáról: az Úr társai szabadon mehetnek bárhová az Úr teremtésén belül, aminek nincs határa, különösképpen a háromnegyed résznyi lelki régión belül. Mivel e transzcendentális világ természete korlátlan, senki sem derítheti ki, mikor kezdődött e társulás, amely soha nem ér véget.
Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy mivel a lelki világban nincs jelen a tudatlanság és a szenvedély anyagi kötőereje, nem beszélhetünk teremtésről és megsemmisülésről. Az anyagi világban minden létrejön és minden megsemmisül, s az élet a teremtés és a megsemmisülés között átmeneti. A transzcendentális birodalomban azonban nincsen teremtés és nincsen pusztulás, s így az élet örök és korlátlan, más szóval minden örökké tart, tudással és boldogsággal teli, és semmi sincs kitéve a hanyatlásnak. Nincsen pusztulás, ezért nincsen múlt, jelen és jövő sem. E vers egyértelműen kijelenti, hogy az időnek nincs hatalma e világban. Az egész anyagi világ a teremtő elemek kölcsönhatásai következtében nyilvánul meg, s e kölcsönhatások eredményeképpen az idő, amely a múlt, jelen és jövő formájában mutatkozik meg, hatással van e világra. A lelki világban azonban nincsenek elemek, melyek hatással lennének egymásra, nincs ok és okozat, ezért nem létezik a születés, növekedés, létezés, átalakulás, hanyatlás és megsemmisülés — a hat anyagi változás — örökké ismétlődő körforgása sem. Ez az Úr energiájának tiszta megnyilvánulása, melyre nem veti árnyékát az anyagi világban tapasztalható illúzió. Az egész Vaikuṇṭha-lét azt bizonyítja, hogy ott mindenki az Úr követője. Az Úr az irányítója ott mindenkinek, s nincs versengés a hatalom megszerzéséért — mindenki az Úr híve. A Védák ezért megerősítik, hogy az Úr a legfelsőbb vezető, s minden más élőlény csupán az alattvalója, mert egyedül az Úr képes megadni minden élőlénynek azt, amire szüksége van.