HU/SB 1.19.16
16. VERS
- punaś ca bhūyād bhagavaty anante
- ratiḥ prasaṅgaś ca tad-āśrayeṣu
- mahatsu yāṁ yām upayāmi sṛṣṭiṁ
- maitry astu sarvatra namo dvijebhyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
punaḥ—újra; ca—és; bhūyāt—hadd legyen; bhagavati—az Úr Śrī Kṛṣṇának; anante—aki határtalan energiával rendelkezik; ratiḥ—vonzó; prasaṅgaḥ—társasága; ca—szintén; tat—Övé; āśrayeṣu—azokkal, akik bhaktái; mahatsu—az anyagi teremtésben; yām yām—bárhol; upayāmi—elfogadom; sṛṣṭim—születésemet; maitrī—baráti kapcsolat; astu—legyen; sarvatra—mindenhol; namaḥ—hódolatom; dvijebhyaḥ—a brāhmaṇáknak.
FORDÍTÁS
Újra hódolatomat ajánlva mindannyiótoknak, brāhmaṇák, azért imádkozom, hogy ha újra megszületek ebben az anyagi világban, hadd ragaszkodjam tökéletesen a határtalan Úr Kṛṣṇához, bhaktái társaságához és minden élőlény barátságához!
MAGYARÁZAT
Parīkṣit Mahārāja itt elmagyarázza, hogy az Úr bhaktája az egyetlen tökéletes élőlény. Senkinek sem ellensége, bár neki számtalan ellensége lehet. Nem szeret azokkal érintkezni, akik nem bhakták, de nem ellenséges velük. Vágya csupán az, hogy az Úr bhaktáival lehessen. Ez teljesen természetes, hiszen a hasonló jellemű emberek egymás társaságát keresik. A bhakta legfontosabb dolga az, hogy tökéletesen ragaszkodjon az Úr Śrī Kṛṣṇához, minden élőlény atyjához. Ahogyan egy apa jó fia kedves minden fivéréhez, ugyanígy az Úr bhaktája, lévén a legfelsőbb atya, az Úr Kṛṣṇa jó fia, minden más élőlényt a legfelsőbb atyával kapcsolatban lát. Az atya megpróbálja elbizakodott fiait kijózanítani, és megpróbálja rávenni őket arra, hogy fogadják el Istent mint a legfelsőbb atyát. Nem férhetett kétség hozzá, hogy Parīkṣit Mahārāja visszatér Istenhez, mégis azért imádkozott, hogy ha mégsem térne vissza, olyan életformát kapjon, amely a legtökéletesebb az anyagi világban. Egy tiszta bhakta nem vágyik nagy személyiségek — például Brahmā — társaságára, ehelyett előnyben részesíti egy jelentéktelen élőlény társaságát, feltéve, hogy az az Úr bhaktája.