HU/SB 2.6.10
10. VERS
- parābhūter adharmasya
- tamasaś cāpi paścimaḥ
- nāḍyo nada-nadīnāṁ ca
- gotrāṇām asthi-saṁhatiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
parābhūteḥ—a csalódottságnak; adharmasya—a becstelenségnek; tamasaḥ—a tudatlanságnak; ca—és; api—szintén; paścimaḥ—a hát; nāḍyaḥ—a beleknek; nada—a nagy folyóknak; nadīnām—a patakoknak; ca—is; gotrāṇām—a hegyeknek; asthi—csontok; saṁhatiḥ—felhalmozódás.
FORDÍTÁS
Az Úr háta ad helyet a csalódás minden fajtájának, a tudatlanságnak és a becstelenségnek. Vénáiból folynak a nagy folyók és a patakok, csontjain emelkednek a hatalmas hegyek.
MAGYARÁZAT
Annak érdekében, hogy szembeszállhassunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége személytelen aspektusának felfogásával, e vers módszeres elemzéssel szolgál az Úr transzcendentális teste fiziológiai és anatómiai felépítéséről. Az Úr testéről (a kozmikus formáról) szóló leírásból világossá válik, hogy különbözik minden olyan formától, amely a hétköznapi materialista szemlélet révén tapasztalható. Biztos azonban, hogy Ő sohasem forma nélküli üresség. A tudatlanság az Úr háta, és ezért a csekélyebb értelmű emberek tudatlansága szintén nem választható el az Úr testétől. Mivel teste minden létező dolog teljes egésze, nem állíthatjuk, hogy az Úr személytelen. Ellenkezőleg: az Úr tökéletes leírása magában foglalja, hogy Ő egyidejűleg személytelen és személyes. Az Istenség Személyisége az Úr eredeti aspektusa, személytelen kiáradása pedig nem más, mint transzcendentális testének tükröződése. Akik annyira szerencsések, hogy szemből láthatják az Úr formáját, megvalósíthatják az Ő személyes aspektusát, míg azok, akik a beteljesületlen vágyak miatt az Úr tudatlanságot megtestesítő oldalán maradnak, vagy más szóval akik csak hátulról látják az Urat, személytelen formájában valósítják meg Őt.