HU/SB 5.1.17
17. VERS
- bhayaṁ pramattasya vaneṣv api syād
- yataḥ sa āste saha-ṣaṭ-sapatnaḥ
- jitendriyasyātma-rater budhasya
- gṛhāśramaḥ kiṁ nu karoty avadyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhayam—félelem; pramattasya—annak, aki zavarodott; vaneṣu—az erdőkben; api—még; syāt—kell, hogy legyen; yataḥ—mert; saḥ—ő (aki nem önfegyelmezett); āste—létezik; saha—vele; ṣaṭ-sapatnaḥ—hat feleség; jita-indriyasya—annak, aki már legyőzte az érzékeket; ātma-rateḥ—önmagában elégedett; budhasya—egy ilyen bölcs embernek; gṛha-āśramaḥ—családi élet; kim—mi; nu—valójában; karoti—tehet; avadyam—bántani.
FORDÍTÁS
Annak, aki nem önfegyelmezett, akkor is örökké rettegnie kell az anyagi kötelékektől, ha erdőről erdőre vándorol, mert hat feleséggel él együtt — az elmével és a tudásszerző érzékekkel. Az önmagában elégedett, bölcs embernek azonban, aki már legyőzte az érzékeit, még a családos élet sem árthat.
MAGYARÁZAT
Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így énekel: gṛhe vā vanete thāke, ’hā gaurāṅga ’ bale ḍāke. Ha valaki az Úr Caitanyát odaadóan szolgálja, akkor akár az erdőben él, akár otthon, mindenképpen felszabadult személy. Ez a vers ugyanezt mondja el. Aki nem uralkodik az érzékei fölött, az hiába vonul az erdőbe, hogy úgynevezett „yogī” legyen. Mivel zabolátlan elméje és érzékei vele tartanak, még akkor sem lehet eredményes, ha lemond a családos életről és az erdőbe vonul. Régebben sok kereskedő ment India belsejéből Bengálba. Ehhez kapcsolódik egy jól ismert mondás: „Ha Bengálba mész, a szerencséd veled tart.” Az első dolgunk tehát az, hogy uralkodjunk az érzékek fölött, ám mivel az érzékeket csakis az Úr odaadó szolgálatával lehet megzabolázni, a legfontosabb kötelességünk, hogy az odaadó szolgálatba foglaljuk le őket. Hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate: bhakti azt jelenti, hogy megtisztult érzékeinkkel az Urat szolgáljuk.
Az Úr Brahmā itt arra utal, hogy jobb és biztonságosabb az érzékeket az Úr szolgálatába állítani, mind szabályozatlan érzékekkel az erdőbe vonulni. Az ekképpen cselekvő önfegyelmezett embernek még a családos élet sem árthat — nem tudja őt az anyagi kötelékek közé kényszeríteni. Śrīla Rūpa Gosvāmī ezt a helyzetet így jellemezte:
- īhā yasya harer dāsye
- karmaṇā manasā girā
- nikhilāsv apy avasthāsu
- jīvan-muktaḥ sa ucyate
„Ha valaki cselekedeteit, elméjét és szavait teljesen az Úr odaadó szolgálatába állítja, tudnunk kell róla, hogy a körülményeitől függetlenül felszabadult lélek.” Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura felelős beosztású hivatalnok és családfő volt, ám az a szolgálat, amit az Úr Caitanya Mahāprabhu missziójának elterjesztése érdekében végzett, egyedülálló. Śrīla Prabodhānanda Sarasvatī Ṭhākura így ír: durdāntendriya-kāla-sarpa-paṭalī protkhāta-daṁṣṭrāyate. Kétségtelenül az érzékszervek a legfőbb ellenségeink, ezért mérges kígyókhoz hasonlítják őket. Ha azonban egy mérges kígyónak nincsenek méregfogai, többé egy cseppet sem félelmetes. Ehhez hasonlóan ha az érzékeket az Úr szolgálatába állítjuk, nem kell félnünk azok tetteitől. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom bhaktái az anyagi világban élnek, mivel azonban érzékeiket teljesen az Úr szolgálatába állítják, mindig függetlenek maradnak az anyagi világtól. Örökké a transzcendentális síkon élnek.