HU/SB 6.1.30
30. VERS
- niśamya mriyamāṇasya
- mukhato hari-kīrtanam
- bhartur nāma mahārāja
- pārṣadāḥ sahasāpatan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
niśamya—hallották; mriyamāṇasya—a haldokló embernek; mukhataḥ—a szájából; hari-kīrtanam—az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevének éneklését; bhartuḥ nāma—mesterük szent neve; mahā-rāja—ó, király; pārṣadāḥ—Viṣṇu szolgái; sahasā—azonnal; āpatan—megérkeztek.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! A viṣṇudūták nyomban ott teremtek, amint mesterük szent nevét hallották a haldokló Ajāmila szájából, aki kétségtelenül sértés nélkül ejtette azt ki, mert végtelen kétségbeesés uralkodott el rajta.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi: hari-kīrtanaṁ niśamyāpatan, katham-bhūtasya bhartur nāma bruvataḥ. Az Úr Viṣṇu szolgái azért jöttek, mert Ajāmila kimondta Nārāyaṇa szent nevét. Nem törődtek azzal, miért tette. Nārāyaṇa nevét kiejtve Ajāmila valójában a fiára gondolt, de az Úr Viṣṇu szolgái, a viṣṇudūták pusztán amiatt, hogy meghallották, hogy az Úr nevét énekli, azonnal a védelmére keltek. A hari-kīrtana célja valójában az, hogy az Úr szent nevét, formáját, kedvteléseit és tulajdonságait dicsőítsük vele, Ajāmila azonban nem az Úr formáját, tulajdonságait vagy személyes tárgyait dicsőítette, csupán a szent nevet énekelte. Ám még ez is elegendő volt ahhoz, hogy megtisztuljon minden bűnös tettől. Amint a viṣṇudūták meghallották mesterük nevét, azonnal ott teremtek. Śrīla Vijayadhvaja Tīrtha ezzel kapcsolatban a következőt mondta: anena putra-sneham antareṇa prācīnādṛṣṭa-balād udbhūtayā bhaktyā bhagavan-nāma-saṅkīrtanaṁ kṛtam iti jñāyate. „Ajāmila csak azért énekelte Nārāyaṇa nevét, mert végtelenül ragaszkodott a fiához. Amiatt azonban, hogy a múltban nagy szerencséjére odaadó szolgálatot végzett Nārāyaṇának, most látszólag teljes odaadó szolgálatban és sértés nélkül ejtette ki az Úr szent nevét.”