HU/SB 6.1.31
31. VERS
- vikarṣato ’ntar hṛdayād
- dāsī-patim ajāmilam
- yama-preṣyān viṣṇudūtā
- vārayām āsur ojasā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vikarṣataḥ—kiragadva; antaḥ hṛdayāt—a szívből; dāsī-patim—a prostituált férjét; ajāmilam—Ajāmilát; yama-preṣyān—Yamarāja hírnökei; viṣṇu-dūtāḥ—az Úr Viṣṇu szolgái; vārayām āsuḥ—megtiltották; ojasā—zengő hangon.
FORDÍTÁS
Yamarāja szolgái épp a lelket húzták ki Ajāmila, a prostituált férje szíve mélyéből, ám az Úr Viṣṇu hírnökei, a viṣṇudūták zengő hangon megtiltották nekik, hogy megtegyék.
MAGYARÁZAT
Azt a vaiṣṇavát, aki meghódolt az Úr Viṣṇu lótuszlábai előtt, az Úr Viṣṇu szolgái mindig megvédelmezik. Ajāmila Nārāyaṇa szent nevét énekelte, ezért a viṣṇudūták nemcsak hogy azonnal a odasiettek, de nyomban meg is parancsolták a yamadūtáknak, hogy egy ujjal se nyúljanak Ajāmilához. A viṣṇudūták zengő hangjukon megfenyegették a yamadūtákat, és kijelentették, hogy ellátják a bajukat, ha továbbra is megpróbálják kihúzni Ajāmila lelkét a szívéből. Yamarāja szolgáinak minden bűnös élőlény felett hatalmuk van, de az Úr Viṣṇu hírvivői, a viṣṇudūták bárkit, még Yamarāját is képesek megbüntetni, ha bánt egy vaiṣṇavát.
A materialista tudósok anyagi eszközökkel a kezükben nem tudják, hol keressék a lelket a testben. Ez a vers azonban világosan elmagyarázza, hogy a lélek a szív mélyén található (hṛdaya). A yamadūták a szívéből próbálták kitépni Ajāmila lelkét. Tudjuk azt is, hogy a Felsőlélek, az Úr Viṣṇu szintén a szívben lakozik (īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati). Az Upaniṣadok elmondják, hogy a Felsőlélek és az egyéni lélek a test ugyanazon fáján élnek, mint két jó barátságban lévő madár. A Felsőlelket azért tekintik barátnak, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége olyan kedves az eredeti lélekhez, hogy amikor ez az eredeti lélek egyik testből a másikba vándorol, Ő is vele tart. Ezenkívül az Úr az, aki az egyéni lélek számára annak vágya és karmája szerint māyā ügynökségén keresztül megteremt egy újabb testet.
A test szíve egy mechanikus szerkezet. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 18.61) így szól:
- īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ
- hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati
- bhrāmayan sarva-bhūtāni
- yantrārūḍhāni māyayā
„Ó, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.” Yantra gépet jelent, mint amilyen például egy gépkocsi. A test gépét az egyéni lélek vezeti, aki egyben a test irányítója és tulajdonosa is, de a legfelsőbb tulajdonos az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A test māyā segítségével jön létre (karmaṇā daiva-netreṇa), és aszerint, hogy milyen cselekedeteket hajtunk végre ebben az életben, létrejön majd egy másik jármű, szintén a daivī māyā felügyelete alatt (daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā). A megfelelő pillanatban az ember megkapja következő testét, és az egyéni lélek a Felsőlélekkel együtt átkerül ebbe a bizonyos testi gépezetbe. Ez a lélekvándorlás folyamata. Mialatt az egyik testből a másikba költözik, a lelket Yamarāja szolgái magukkal viszik, s bizonyos pokoli életfeltételek közé (naraka) kényszerítik, hogy megszokja azt a helyzetet, amiben következő testében élni fog.