HU/SB 6.12.7
7. VERS
- yuyutsatāṁ kutracid ātatāyināṁ
- jayaḥ sadaikatra na vai parātmanām
- vinaikam utpatti-laya-sthitīśvaraṁ
- sarvajñam ādyaṁ puruṣaṁ sanātanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yuyutsatām—azoknak, akik hadban állnak; kutracit—néha; ātatāyinām—felfegyverkezve; jayaḥ—győzelem; sadā—mindig; ekatra—egy helyen; na—nem; vai—valóban; para-ātmanām—az alárendelt élőlényeké, akik egyedül a Felsőlélek irányításával cselekszenek; vinā—kivéve; ekam—egyet; utpatti—a teremtésnek; laya—a megsemmisítésnek; sthiti—és a fenntartásnak; īśvaram—az irányítója; sarva-jñam—aki mindent tud (ismeri a múltat, a jelent és a jövőt); ādyam—az eredeti; puruṣam—élvező; sanātanam—örök.
FORDÍTÁS
Vṛtrāsura folytatta: Ó, Indra! Az eredeti élvezőn, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, Bhagavānon kívül senki számára sem biztos az örök győzelem. Ő a teremtés, a fenntartás és a megsemmisülés oka, és mindent tud. Háborúskodó alárendeltjei, akik nem függetlenek, s arra kényszerülnek, hogy anyagi testeket fogadjanak el, néha győzedelmesek, néha pedig vereséget szenvednek.
MAGYARÁZAT
Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 15.15):
- sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo
- mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca
„Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.” Ha két ellenfél harcol egymás ellen, a csata valójában az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az irányításával zajlik, aki Paramātmā, a Felsőlélek. A Gītāban egy másik helyen (BG 3.27) az Úr így szól:
- prakṛteḥ kriyamāṇāni
- guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
- ahaṅkāra-vimūḍhātmā
- kartāham iti manyate
„A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.” Az élőlények csakis a Legfelsőbb Úr irányítása alatt cselekszenek. Az Úr utasítást ad az anyagi természetnek, s az anyagi természet lehetőséget biztosít az élőlények számára. Az élőlények nem függetlenek, noha ostobán azt hiszik, hogy ők maguk a cselekvők (kartā).
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig győzedelmes. Ami az alárendelt élőlényeket illeti, ők az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendezése szerint harcolnak. A győzelem vagy a vereség valójában nem az övék — mindkettő az Úr elrendezése az anyagi természet közegén keresztül. Nincs értelme büszkének lennünk a győzelemre vagy szomorkodnunk a vereség miatt. Teljesen az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kell függnünk, aki minden élőlény győzelméért és vereségéért felelős. Az Úr azt tanácsolja, hogy niyataṁ kuru karma tvaṁ karma jyāyo hy akarmaṇaḥ: „Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a tétlenségnél!” Az élőlény a helyzete szerint köteles cselekedni, s a Legfelsőbb Úrtól függ, hogy győzni fog-e vagy veszíteni. Karmaṇy evādhikāras te mā phaleṣu kadācana: „Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de munkád gyümölcséhez nincs!” Az embernek őszintén kell cselekednie, helyzete szerint. A győzelem vagy a vereség az Úron múlik.
Vṛtrāsura így biztatta Indrát: „Ne bánkódj, amiért én győztem! Nem kell abbahagynod a harcot. Végezd inkább tovább kötelességed! Ha Kṛṣṇa akarja, minden bizonnyal győzedelmeskedni fogsz.” Ez a vers sok tanulsággal szolgál a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom őszinte tagjai számára. Nem szabad örvendeznünk a győzelem felett és bánkódnunk a vereség miatt. Őszintén kell törekednünk arra, hogy végrehajtsuk Kṛṣṇa vagy Śrī Caitanya Mahāprabhu akaratát, és nem szabad törődnünk a győzelemmel vagy a vereséggel. Az egyetlen kötelességünk, hogy őszintén dolgozzunk, hogy Kṛṣṇa felfigyeljen tetteinkre.