HU/SB 7.9.45
45. VERS
- yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tucchaṁ
- kaṇḍūyanena karayor iva duḥkha-duḥkham
- tṛpyanti neha kṛpaṇā bahu-duḥkha-bhājaḥ
- kaṇḍūtivan manasijaṁ viṣaheta dhīraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—az, ami (az anyagi érzékkielégítést szolgálja); maithuna-ādi—amit a nemi életről való beszéd, a szexuális irodalom olvasása vagy a nemi élet élvezete képvisel (otthon vagy mulatókban); gṛhamedhi-sukham—az anyagi boldogság minden formája, ami a családhoz, a társadalomhoz, a barátsághoz stb. fűződő ragaszkodáson alapszik; hi—valójában; tuccham—jelentéktelen; kaṇḍūyanena—a viszketéssel; karayoḥ—a két kéznek (hogy csökkentse a viszketést); iva—mint; duḥkha-duḥkham—a boldogtalanság különféle formái (amelyek az emberre az efféle viszkető érzékkielégítés után várnak); tṛpyanti—elégedetté válnak; na—soha; iha—az anyagi érzékkielégítésben; kṛpaṇāḥ—az ostobák; bahu-duḥkha-bhājaḥ—számtalanféle anyagi boldogtalanság éri őket; kaṇḍūti-vat—ha az ember tanulni tud az ilyen viszketésből; manasi-jam—amely csupán az elme kitalációja (valójában nincsen boldogság); viṣaheta—és elviseli (ezt a viszketést); dhīraḥ—a legtökéletesebb józan személlyé (válhat).
FORDÍTÁS
A nemi élet olyan, mint amikor két kezünket összedörzsöljük, hogy enyhítsük a viszketést. A gṛhamedhik, akik csak névleg gṛhasthák, s akik nem rendelkeznek lelki tudással, azt hiszik, hogy ez a viszketés jelenti a boldogság netovábbját, noha valójában csak a szenvedés forrása. A kṛpaṇák, azok az ostobák, akik épp az ellentétei a brāhmaṇáknak, sohasem lesznek elégedettek az örökös érzéki élvezet útján. Azoknak azonban, akik dhīrák, azaz józanok, s elviselik ezt a viszketést, nem kell kiállniuk az ostobák és gazemberek kínjait.
MAGYARÁZAT
A materialisták úgy tartják, hogy a nemi élvezet a legnagyobb boldogság az anyagi világban, ezért aztán hatalmas terveket készítenek annak érdekében, hogy érzékeiket, főképpen pedig nemi szervüket elégedetté tehessék. Általában mindenhol ezt látjuk, különösen a nyugati világban, ahol az emberek számára nyíltan lehetővé teszik, hogy számtalan úton elégítsék ki nemi vágyukat. Ez azonban még soha senkit sem tett boldoggá. Még a hippik, akik hátat fordítottak apáik és nagyatyáik kényelmes, materialista életének, sem tudnak lemondani a nemi élet érzéki boldogságáról. Az ilyen embereket ez a vers kṛpaṇáknak, nyomorult fösvényeknek nevezi. Az emberi életforma nagy kincs, mert ebben az életben beteljesíthetjük a lét célját. Sajnos azonban műveltség és kultúra hiányában az emberek a nemi élet hamis boldogságának esnek áldozatul. Prahlāda Mahārāja ezért azt tanácsolja, ne hagyjuk, hogy ez az érzékkielégítő civilizáció, különösen pedig a nemi élet félrevezessen bennünket. Legyünk inkább józanok, kerüljük az érzékkielégítést, és legyünk Kṛṣṇa-tudatosak. A kéjes embernek, aki egy ostoba fösvényhez hasonlít, az érzékkielégítés sohasem nyújt boldogságot. Az anyagi természet befolyásától rendkívül nehéz megszabadulni, ahogy azonban Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 7.14) mondja, mām eva ye prapadyante, māyām etāṁ taranti te: aki önként meghódol Kṛṣṇa lótuszlábai előtt, az nagyon könnyen megmenekülhet.
A nemi élet olcsó boldogságával kapcsolatban Yāmunācārya a következőket mondja:
- yadāvadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-padāravinde
- nava-nava-rasa-dhāmanudyata rantum āsīt
- tadāvadhi bata nārī-saṅgame smaryamāne
- bhavati mukha-vikāraḥ suṣṭu niṣṭhīvanaṁ ca
„Mióta Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatát végzem, s mindig újabb és újabb boldogságot fedezek fel Benne, a nemi élet örömének gondolatára csak köpök egyet, s ajkam legörbül az undortól.” Yāmunācārya korábban nagy király volt, akinek a nemi élvezet számtalan formájában része volt, ám miután az Urat kezdte szolgálni, s ezzel megtapasztalta a lelki gyönyört, gyűlölt a nemi életre gondolni. Ha ezzel kapcsolatos gondolatok jutottak az eszébe, egyszerűen csak köpött egyet undorában.