HU/SB 7.10.48
48. VERS
- yūyaṁ nṛ-loke bata bhūri-bhāgā
- lokaṁ punānā munayo ’bhiyanti
- yeṣāṁ gṛhān āvasatīti sākṣād
- gūḍhaṁ paraṁ brahma manuṣya-liṅgam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yūyam—ti mind (a Pāṇḍavák); nṛ-loke—ebben az anyagi világban; bata—azonban; bhūri-bhāgāḥ—rendkívül szerencsés; lokam—az összes bolygó; punānāḥ—aki meg tudja tisztítani; munayaḥ—nagy szentek; abhiyanti—szinte mindig ellátogatnak; yeṣām—akiknek; gṛhān—a házában; āvasati—benne lakik; iti—így; sākṣāt—közvetlenül; gūḍham—nagyon bizalmas; param brahma—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; manuṣya-liṅgam—emberi lényként megjelenve.
FORDÍTÁS
Nārada Muni folytatta: Kedves Yudhiṣṭhira Mahārājám! Ti [a Pāṇḍavák] mind rendkívül szerencsések vagytok, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa épp úgy él palotátokban, mint egy emberi lény. A nagy szentek nagyon jól tudják ezt, ezért mindig ellátogatnak hozzátok.
MAGYARÁZAT
Amikor egy tiszta bhakta Prahlāda Mahārāja cselekedeteiről hall, nagyon kell vágynia arra, hogy kövesse a nyomdokait, de az is előfordulhat, hogy elkeseredik, arra gondolván, hogy nem minden bhakta érheti el Prahlāda Mahārāja szintjét. Ilyen egy tiszta bhakta természete: mindig azt gondolja magáról, hogy ő a leghitványabb, hogy alkalmatlan és képzetlen. Így aztán Yudhiṣṭhira Mahārāja, aki ugyanolyan szintű odaadó szolgálatot végzett, mint Prahlāda, az ő cselekedeteiről szóló elbeszélés hallatán minden bizonnyal saját szerény helyzetére gondolt. Nārada Muni azonban belelátott Yudhiṣṭhira Mahārāja elméjébe, s ezért nyomban biztatni kezdte, s kijelentette, hogy a Pāṇḍavák sem kevésbé szerencsések, mint Prahlāda Mahārāja. Ugyanolyanok, mint ő, mert noha az Úr Nṛsiṁhadeva megjelent Prahlāda előtt, az Istenség Legfelsőbb Személyisége eredeti formájában, Kṛṣṇaként mindig a Pāṇḍavákkal élt. A Pāṇḍavák Kṛṣṇa yogamāyājának hatása alatt nem tudták, milyen szerencsés helyzetben vannak, de a szentek — köztük a kiváló bölcs, Nārada — mind megértették ezt, ezért örökké látogatták Yudhiṣṭhira Mahārāját.
Azok a tiszta bhakták, akik mindig Kṛṣṇa-tudatosak, mind természetes módon nagyon szerencsések. A nṛ-loke szó, melynek jelentése „az anyagi világban”, arra utal, hogy a Pāṇḍavák előtt sok-sok olyan bhakta élt — például a Yadu-dinasztia leszármazottjai, valamint Vasiṣṭha, Marīci, Kaśyapa, az Úr Brahmā és az Úr Śiva —, akik mind rendkívüli szerencsében részesültek. A Pāṇḍavák azonban mindegyiküknél jobbak voltak, mert Maga Kṛṣṇa élt velük örökké. Nārada Muni ezért kihangsúlyozta, hogy az anyagi világban (nṛ-loke) a Pāṇḍavák a legszerencsésebbek.