HU/SB 7.10: Prahlada, a legkiválóbb a nagy bhakták között
7.10.1. vers: A szent Nārada Muni folytatta: Prahlāda Mahārāja csak egy kisfiú volt, de amikor hallotta, milyen áldásokat ajánl neki az Úr Nṛsiṁhadeva, úgy gondolta, ezek akadályokat jelentenek az odaadó szolgálat útján. Emiatt aztán kedvesen elmosolyodott, s így szólt:
7.10.2. vers: Prahlāda Mahārāja így szólt: Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Ateista családban születtem, ezért természetemnél fogva vonzódom az anyagi élvezethez. Kérlek hát, ne kísérts engem ezekkel az illúziókkal! Nagyon félek az anyagi feltételektől, és szeretnék megszabadulni a materialista élettől. Ezért kerestem oltalmat lótuszlábadnál.
7.10.3. vers: Ó, imádott Uram! A kéjes vágyak magja, ami az anyagi lét legfőbb oka, mindenki szívében ott van, ezért elküldtél ebbe az anyagi világba, hogy megnyilvánítsam egy tiszta bhakta jellemzőit.
7.10.4. vers: Másképp, ó, Uram, ó, egész világ legfelsőbb tanítója, olyan kedves vagy bhaktádhoz, hogy sohasem próbálnád valami olyanra rávenni, ami nem hasznos a számára. Ezzel szemben aki az odaadó szolgálatáért viszonzásképpen anyagi áldásra vágyik, az nem lehet tiszta bhaktád, s az ilyen ember nem több kereskedőnél, aki szolgálatáért cserében nyereségre vágyik.
7.10.5. vers: Az a szolga, aki anyagi hasznot akar a mesterétől, nem egy jó szolga vagy tiszta bhakta. Éppen így az a mester, aki csupán arra vágyva részesíti áldásokban a szolgáját, hogy megőrizze a tekintélyét, szintén nem egy tiszta mester.
7.10.6. vers: Ó, Uram, érdek nélkül szolgállak, s örök mesterem vagy! Nincs szükség arra, hogy bármi mások legyünk, mint mester és szolga. Természetes, hogy a mesterem vagy, és természetes, hogy én a szolgád vagyok. Nincs más kapcsolat közöttünk.
7.10.7. vers: Ó, Uram, legkiválóbb áldásadó! Ha valóban egy kívánatos áldásban akarsz részesíteni, akkor azért imádkozom Hozzád, hogy szívem mélyén ne legyenek anyagi vágyak!
7.10.8. vers: Ó, Uram! Az emberben születése pillanatától kéjes vágyak élnek, s ez legyőzi érzékei, elméje, élete, teste, vallása, türelme, értelme, szemérmessége, gazdagsága, ereje, emlékezete és igazmondása minden működését.
7.10.9. vers: Ó, Uram! Amikor az emberi lény képes lemondani minden anyagi vágyról az elméjében, alkalmassá válik arra, hogy olyan gazdagsággal és kincsekkel rendelkezzen, mint Te.
7.10.10. vers: Ó, Uram, hat fenséggel teljes, ó, Legfelsőbb Személy! Ó, Legfelsőbb Lélek, minden gyötrelem elpusztítója! Ó, Legfelsőbb Személy egy csodálatos oroszlán és ember formájában, hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat Neked!
7.10.11. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Prahlādám! A hozzád hasonló bhakták sohasem vágynak semmiféle anyagi kincsre, sem ebben az életükben, sem a következőben. Mégis azt parancsolom neked, hogy a démonok királyaként élvezd kincseiket az anyagi világban egészen Manu életének végéig!
7.10.12. vers: Nem számít, hogy az anyagi világban élsz. Örökké, szünet nélkül hallgasd az Általam adott tanításokat és üzeneteket, és mindig mélyedj el Rólam szóló gondolataidban, mert Én vagyok a mindenki szíve mélyén létező Felsőlélek! Hagyj fel hát a gyümölcsöző cselekedetekkel, és imádj Engem!
7.10.13. vers: Kedves Prahlādám! Amíg az anyagi világban leszel, jámbor cselekedeteid valamennyi visszahatását kimeríted majd azzal, hogy boldogan élsz, és jámbor tetteiddel ellensúlyozni fogod a bűnös tetteket. A hatalmas időtényező hatására búcsút veszel majd testedtől, ám tetteid dicsőségéről a felsőbb bolygórendszerekben fognak énekelni, te pedig minden köteléktől tökéletesen megszabadulva hazatérsz, vissza Istenhez.
7.10.14. vers: Aki mindig cselekedeteidre és az Én cselekedeteimre gondol, és aki mindig énekli azokat az imákat, melyeket te mondtál el, az idővel megszabadul az anyagi tettek visszahatásaitól.
7.10.15-17. vers: Prahlāda Mahārāja így szólt: Ó, Legfelsőbb Úr! Mivel oly kegyes vagy az elesett lelkekhez, kérek Tőled csupán egyetlen áldást. Tudom, hogy apám a halála idején megtisztult, hiszen rávetetted pillantásodat, de nem ismerte csodálatos hatalmad és felsőbbrendűséged, ezért minden ok nélkül haragot táplált Irántad, mert azt hitte, Te ölted meg a fivérét. Nyíltan gyalázott Téged, minden élőlény lelki tanítómesterét, s ezzel súlyos bűnt követett el ellenem, bhaktád ellen. Szeretném, ha bocsánatot nyerne vétkeiért!
7.10.18. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Prahlādám, ó, legtisztább, ó, nagy szent! Apád megtisztult, családod huszonegy ősatyjával együtt. Amiatt, hogy ebben a családban jöttél a világra, az egész dinasztia megtisztult.
7.10.19. vers: Bárhol és bármikor éljenek békés, egyenlő szemléletű bhakták, akik szépen viselkednek, s akiket jó tulajdonságok ékesítenek, az a hely és azok a családok még akkor is megtisztulnak, ha kárhozatra vannak ítélve.
7.10.20. vers: Kedves Prahlādám, Daityák királya! Az Én bhaktám amiatt, hogy ragaszkodik odaadó szolgálatomhoz, nem tesz különbséget alacsonyabb és magasabb rendű élőlények között. Soha, semmilyen tekintetben nem irigy senkire.
7.10.21. vers: Akik példádat követik, azok mind természetes módon tiszta bhaktáim lesznek. Bhaktáim között te vagy a legkiválóbb, s mindenkinek a te nyomdokaidat kell követnie.
7.10.22. vers: Kedves gyermekem! Apád már attól megtisztult, hogy a halála pillanatában a testem hozzá ért. A gyermeknek azonban az a kötelessége, hogy apja halála után elvégezze a śrāddha rituális szertartást, hogy apja felemelkedvén egy olyan bolygórendszerbe kerülhessen, ahol jó polgár és jó bhakta lehet.
7.10.23. vers: A rituális szertartások elvégzése után vedd kezedbe apád birodalmának irányítását! Foglald el a trónt, és ne hagyd, hogy az anyagi cselekedetek megzavarjanak! Elmédet függeszd Rám! A formaság kedvéért végezheted kötelességeidet, anélkül hogy megszegnéd a Védák parancsolatait.
7.10.24. vers: Śrī Nārada Muni folytatta: Prahlāda Mahārāja az Istenség Legfelsőbb Személyisége parancsának megfelelően elvégezte apjáért a rituális szertartásokat. Ó, Yudhiṣṭhira király! A brāhmaṇák irányításával aztán Prahlāda Mahārāját Hiraṇyakaśipu birodalmának trónjára emelték.
7.10.25. vers: A többi félisten koszorújában az Úr Brahmā arca ragyogott, mert az Úr elégedett volt. Transzcendentális szavakkal aztán imádkozni kezdett az Úrhoz.
7.10.26. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Ó, urak Legfelsőbb Ura, univerzum birtokosa, ó, Te, aki minden élőlényre áldást adsz, ó, eredeti személy [ādi-puruṣa]! Nagy szerencsénkre elpusztítottad ezt a bűnös démont, aki az egész univerzumot háborgatta.
7.10.27. vers: Ez a démon, Hiraṇyakaśipu azt az áldást kapta tőlem, hogy egyetlen általam teremtett élőlény se pusztíthassa el. Így aztán amiatt, hogy biztonságban érezte magát, s amiatt, hogy rendkívül büszke volt lemondásaiból és misztikus hatalmából nyert erejére, megszegte a Védák minden parancsolatát.
7.10.28. vers: Nagy szerencse, hogy Hiraṇyakaśipu fia, Prahlāda Mahārāja kiszabadult a halál torkából, hiszen annak ellenére, hogy még gyerek, nagy bhakta. Most teljes mértékben lótuszlábad oltalmát élvezi.
7.10.29. vers: Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, Te vagy a Legfelsőbb Lélek! Ha valaki transzcendentális testeden meditál, természetes módon megvéded őt a félelem minden forrásától, még a halál fenyegető veszélyétől is.
7.10.30. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Kedves Úr Brahmām, ó, hatalmas úr, aki a lótuszvirágból születtél! Ahogyan veszélyes egy kígyót tejjel táplálni, úgy veszélyes megáldani a démonokat is, akik természetüknél fogva kegyetlenek és irigyek. Óva intelek, hogy soha többé ne adj egyetlen démonnak se ilyen áldásokat!
7.10.31. vers: Nārada Muni folytatta: Ó, Yudhiṣṭhira király! Így szólt Brahmā okulására az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit a közönséges emberi lények nem láthatnak, majd miközben az Úr Brahmā imádta Őt, távozott.
7.10.32. vers: Prahlāda Mahārāja ezután imádatot és imákat ajánlott fel valamennyi félistennek, köztük az Úr Brahmānak, Śivának és a prajāpatiknak, akik mind az Úr részei.
7.10.33. vers: Ezután Śukrācāryával és a többi szenttel együtt az Úr Brahmā, akinek trónja a lótuszvirág, Prahlādát az univerzum valamennyi démonjának és óriásának királyává koronázta.
7.10.34. vers: Ó, Yudhiṣṭhira király! Miután Prahlāda Mahārāja illendően imádta őket, a Brahmā vezette félistenek a legnagyobb áldásokat ajánlották fel neki, majd visszatértek saját birodalmaikba.
7.10.35. vers: Így pusztultak el az Úr Viṣṇu társai, akik Hiraṇyākṣaként és Hiraṇyakaśipuként megjelenve Diti fiai lettek. Az illúzió hatása alatt úgy gondolkodtak, hogy a Legfelsőbb Úr, aki mindenki szívében jelen van, az ellenségük.
7.10.36. vers: A brāhmaṇák átkának köszönhetően az Úr e két társa ismét megszületett, ez alkalommal mint Kumbhakarṇa és a tízfejű Rāvaṇa. Ezt a két rākṣasát az Úr Rāmacandra rendkívüli hatalma pusztította el.
7.10.37. vers: Az Úr Rāmacandra nyilaitól átlőve Kumbhakarṇa és Rāvaṇa elestek, s mélyen az Úrra gondolva, pontosan úgy, ahogy előző életükben Hiraṇyākṣaként és Hiraṇyakaśipuként tették, elhagyták testüket.
7.10.38. vers: Aztán ismét világra jöttek az emberi társadalomban mint Śiśupāla és Dantavakra, s továbbra is ellenségként tekintettek az Úrra. Ők voltak azok, akik szemed láttára az Úr testébe merültek.
7.10.39. vers: Nemcsak Śiśupāla és Dantavakra érték el a felszabadulást a haláluk pillanatában, de sok-sok más király is, akik Kṛṣṇa ellenségeiként cselekedtek. Mivel az Úrra gondoltak, ugyanolyan lelki testet és formát kaptak, mint amilyen az Úré, ahogyan azok a férgek, melyeket a fekete méh rabul ejt, szintén méhtestbe kerülnek.
7.10.40. vers: Az odaadó szolgálat révén a tiszta bhakták, akik szüntelenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolnak, az Övéhez hasonló testet kapnak. Ezt sārūpya-muktinak hívják. Noha Śiśupāla, Dantavakra és a többi király ellenségükként gondoltak Kṛṣṇára, ők is ugyanezt az eredményt érték el.
7.10.41. vers: Kérdésedre elmondtam neked mindent arról, hogyan érték el a felszabadulást Śiśupāla és a többiek, noha ellenségesek voltak.
7.10.42. vers: Ebben az elbeszélésben, amely Kṛṣṇáról, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szólt, az Úr számos kiterjedéséről vagy inkarnációjáról beszéltem, s elmondtam azt is, hogyan pusztult el a két démon, Hiraṇyākṣa és Hiraṇyakaśipu.
7.10.43-44. vers: Ez az elbeszélés a nagy és kiváló bhakta, Prahlāda Mahārāja jellemzőiről, rendíthetetlen odaadó szolgálatáról, tökéletes tudásáról szól, valamint elmondja róla, hogy tökéletesen mentes az anyagi szennyeződéstől. Leírja azt is, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a teremtés, a fenntartás és a megsemmisülés oka. Prahlāda Mahārāja imáiban az Úr transzcendentális tulajdonságairól beszélt, s arról, hogy csupán az Úr irányításával hogyan semmisülnek meg a félistenek és démonok birodalmai, függetlenül attól, hogy milyen anyagi gazdagság jellemzi őket.
7.10.45. vers: Azokat a vallásos elveket, amelyek révén az ember valóban megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, bhāgavata-dharmának nevezik. Ez az elbeszélés tehát, amely ezekről az elvekről szól, helyesen írja le a valódi transzcendenst.
7.10.46. vers: Aki meghallgatja vagy elmondja ezt az elbeszélést, amely az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu mindenhatóságáról szól, kétségtelenül megszabadul az anyagi kötelékektől.
7.10.47. vers: Prahlāda Mahārāja a legkiválóbb volt a nagy bhakták között. Mindazok, akik nagyon figyelmesen hallgatják ezt az elbeszélést, amely Prahlāda Mahārāja tetteiről, Hiraṇyakaśipu elpusztításáról és az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nṛsiṁhadeva cselekedeteiről szól, biztos, hogy eljutnak a lelki világba, ahol nincsen aggodalom.
7.10.48. vers: Nārada Muni folytatta: Kedves Yudhiṣṭhira Mahārājám! Ti [a Pāṇḍavák] mind rendkívül szerencsések vagytok, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa épp úgy él palotátokban, mint egy emberi lény. A nagy szentek nagyon jól tudják ezt, ezért mindig ellátogatnak hozzátok.
7.10.49. vers: A személytelen Brahman Maga Kṛṣṇa, mert Kṛṣṇa a személytelen Brahman forrása. Ő az eredete a transzcendentális boldogságnak, melyet a nagy szentek keresnek, ám Ő, a Legfelsőbb Személy mégis a legkedvesebb barátotok és örök jóakarótok, akit bensőséges kapcsolat fűz hozzátok anyai nagybátyátok fiaként, sőt a testetek-lelketek Ő. Imádatra méltó, mégis szolgátokként s néha lelki tanítómesteretekként cselekszik.
7.10.50. vers: Még olyan kiváló személyiségek, mint az Úr Śiva és az Úr Brahmā sem tudták megfelelően meghatározni az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, Kṛṣṇáról szóló igazságot. Bárcsak elégedett lenne velünk az Úr, akit a meditáló, a némaság fogadalmát betartó, odaadó szolgálatot és lemondást végző nagy szentek mindig valamennyi bhakta védelmezőjeként imádnak!
7.10.51. vers: Kedves Yudhiṣṭhira királyom! Réges-régen egyszer egy Maya Dānava nevezetű démon, aki nagyon jártas volt a műszaki tudományban, aláásta az Úr Śiva hírnevét. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban megmentette az Úr Śivát ebben a helyzetben.
7.10.52. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja így szólt: Mi okból tépázta meg Maya Dānava démon az Úr Śiva hírnevét? Hogyan mentette meg az Úr Kṛṣṇa az Úr Śivát, és hogyan szerzett ismét jó hírnevet neki? Kérlek, beszélj ezekről az eseményekről!
7.10.53. vers: Nārada Muni így szólt: Amikor a félistenek, akik az Úr Kṛṣṇa kegyéből mindig nagyon erősek, az asurákkal harcoltak, az asurák vereséget szenvedtek, s ezért Maya Dānavánál, a leghatalmasabb démonnál kerestek oltalmat.
7.10.54-55. vers: Maya Dānava, a démonok hatalmas vezére három láthatatlan várost épített, s a démonoknak adta őket. Aranyból, ezüstből és vasból készült repülőkre hasonlítottak, s nem mindennapi berendezéseket tartalmaztak. Kedves Yudhiṣṭhira királyom! E három városnak köszönhetően a démonok vezérei láthatatlanok maradtak a félistenek szemei számára. A démonok nyomban éltek a lehetőséggel, és korábbi ellenségeskedésükre emlékezve pusztítani kezdték a három világot — a felső, a középső és az alsó bolygórendszereket.
7.10.56. vers: Amikor aztán a démonok pusztítani kezdték a felső bolygórendszereket, e bolygók uralkodói az Úr Śiva színe elé járultak. Teljesen meghódoltak neki, s így szóltak: „Kedves urunk, mi, a három világ félistenei a halál küszöbén állunk! A követőid vagyunk. Kérlek, ments meg bennünket!”
7.10.57. vers: A hatalmas és rendkívül ügyes Úr Śiva megnyugtatta őket, s így szólt: „Ne féljetek!” Aztán íjába illesztette nyilait, majd kilőtte őket a démonok lakta három város irányába.
7.10.58. vers: Az Úr Śiva nyílvesszői, melyeket kilőtt, olyanok voltak, mint a napkorongból áradó tüzes fénysugarak, s eltakarták a három repülő várost, melyeket így többé nem lehetett látni.
7.10.59. vers: Amikor az Úr Śiva arany nyilai rájuk támadtak, a három város lakói, a démonok mindannyian holtan estek össze. A nagy misztikus, Maya Dānava ekkor egy nektárral teli kútba dobta őket, melyet ő maga teremtett.
7.10.60. vers: Amikor a démonok halott teste a nektárhoz ért, többé a mennykő sem győzhette le őket. Hatalmas erővel megáldva úgy keltek életre, mint a villámlás, amely áthatol a felhőkön.
7.10.61. vers: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu látta, hogy az Úr Śiva nagyon elkeseredett és csalódott, töprengeni kezdett, hogyan vessen véget a Maya Dānava okozta zűrzavarnak.
7.10.62. vers: Ekkor az Úr Brahmā egy borjúvá, az Úr Viṣṇu pedig egy tehénné változott. Délben besétáltak a városokba, s kiitták a nektárt a kútból.
7.10.63. vers: A démonok látták a borjat és a tehenet, de az illúzió miatt, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének energiája teremtett, nem tudtak az útjukba állni. Amikor Maya Dānava, a nagy misztikus megtudta, hogy a borjú és a tehén megitták a nektárt, megértette, hogy a gondviselés láthatatlan hatalmával áll szemben. Így aztán a démonokhoz fordult, akik igencsak búnak eresztették a fejüket.
7.10.64. vers: Maya Dānava így szólt: Amit a Legfelsőbb Úr rendel el az ember számára, mások számára vagy mindannyiuknak, azt senki nem teheti meg nem történtté, legyen akár félisten, akár démon, akár emberi lény, akár bármi más.
7.10.65-66. vers: Nārada Muni folytatta: Ezután az Úr Kṛṣṇa személyes energiája révén, ami vallásból, tudásból, lemondásból, gazdagságból, vezeklésből, műveltségből és cselekedetekből áll, ellátta az Úr Śivát mindennel, amire szüksége volt: harci szekérrel, szekérhajtóval, zászlóval, lovakkal, elefántokkal, íjjal, pajzzsal és nyílvesszőkkel. Amikor az Úr Śiva ekképp felfegyverezte magát, nyilaival és íjával a kezében harci szekerére ült, hogy megküzdjön a démonokkal.
7.10.67. vers: Kedves Yudhiṣṭhira királyom! A leghatalmasabb Úr Śiva megfeszítette íját, s délben lángra lobbantotta a démonok három városát, elpusztítva valamennyit.
7.10.68. vers: A felsőbb bolygórendszerek lakói repülőiken az égen szállva megszólaltatták számtalan üstdobjukat. A félistenek, a szentek, a pitāk, a siddhák és a különféle nagy személyiségek virágesőt szórtak az Úr Śiva fejére, s győzelmet kívántak neki, az apsarāk pedig nagy örömükben énekelni kezdtek és táncra perdültek.
7.10.69. vers: Ó, Yudhiṣṭhira király! Az Úr Śivát azóta Tripurāriként, a démonok három városának megsemmisítőjeként ismerik, amiatt, hogy porrá égette valamennyit. Miután a félistenek az Úr Brahmā vezetésével imádták őt, az Úr Śiva visszatért birodalmába.
7.10.70. vers: Az Úr, Śrī Kṛṣṇa emberi lényként jelent meg, mégis számtalan rendkívüli és csodálatos kedvtelést mutatott be saját energiáján keresztül. Mi mást mondhatnék tetteiről azon kívül, amit már a nagy szentek elmondtak? Cselekedetei mindenkit megtisztíthatnak, aki egyszerűen csak a megfelelő forrásból hall róluk.