HU/SB 8.2.32
32. VERS
- na mām ime jñātaya āturaṁ gajāḥ
- kutaḥ kariṇyaḥ prabhavanti mocitum
- grāheṇa pāśena vidhātur āvṛto
- ’py ahaṁ ca taṁ yāmi paraṁ parāyaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; mām—engem; ime—mindezek; jñātayaḥ—barátok és rokonok (a többi elefánt); āturam—szenvedésemben; gajāḥ—az elefánt; kutaḥ—hogyan; kariṇyaḥ—feleségeim; prabhavanti—képesek; mocitum—kiszabadítani (ebből a veszélyes helyzetből); grāheṇa—a krokodil által; pāśena—a kötelek hálójával; vidhātuḥ—a gondviselés; āvṛtaḥ—rabul ejtett; api—habár (ilyen helyzetben vagyok); aham—én; ca—szintén; tam—az (az Istenség Legfelsőbb Személyisége); yāmi—menedéket keresek; param—aki transzcendentális; parāyaṇam—és aki még olyan kiváló félisteneknek is oltalmat nyújt, mint Brahmā és Śiva.
FORDÍTÁS
A többi elefánt, a barátaim és a rokonaim nem tudtak megmenteni ettől a veszedelemtől, a feleségeimről nem is beszélve. Mindannyian tehetetlenek. Ez a krokodil a gondviselés akaratából támadott meg, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél keresek menedéket, aki mindig megoltalmaz mindenkit, még a kiváló személyiségeket is.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világot a padaṁ padaṁ yad vipadām (SB 10.14.58) szavak jellemzik, ami azt jelenti, hogy itt minden lépésnél veszély fenyeget bennünket. Az ostoba ember tévedésből azt gondolja, hogy boldog ebben az anyagi világban, ám valójában nem az, mert aki így gondolkodik, az egyszerűen csak illúzióban van. Minden lépésnél, minden pillanatban veszélyben forgunk. A modern civilizációban az emberek azt gondolják, hogy ha szép otthonuk és jó autójuk van, akkor az életük tökéletes. A nyugati országokban, különösen Amerikában mindenki örül, ha van egy jó autója, de amint kimegy az utakra, rögtön veszély leselkedik rá, hiszen bármelyik pillanatban baleset érheti, és meghalhat. A statisztika valóban azt mutatja, hogy számtalan ember hal meg ilyen balesetekben. Ezért ha valóban azt hisszük, hogy ez az anyagi világ egy nagyon boldog hely, az csak a tudatlanságunknak köszönhető. Az igazi tudás az, hogy ez az anyagi világ veszélyekkel teli. Küzdhetünk a létünkért, amennyire az értelmünk engedi, és törekedhetünk arra, hogy vigyázzunk magunkra, de ha végül az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem véd meg minket a veszélytől, minden igyekezetünk hiábavaló. Prahlāda Mahārāja ezért azt mondja:
- bālasya neha śaraṇaṁ pitarau nṛsiṁha
- nārtasya cāgadam udanvati majjato nauḥ
- taptasya tat-pratividhir ya ihāñjaseṣṭas
- tāvad vibho tanu-bhṛtāṁ tvad-upekṣitānām
- (SB 7.9.19)
Sok mindent kitalálhatunk, hogyan legyünk boldogok vagy hogyan kerüljük el az anyagi világban ránk leselkedő veszélyeket, de ha törekvéseinket az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem hagyja jóvá, akkor ezek a tettek sohasem fognak boldoggá tenni minket. Akik úgy akarnak boldogok lenni, hogy nem keresnek menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, azok mūḍhák, ostobák. Na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ (BG 7.15). Az emberiség legalsóbb rétegébe tartozók elutasítják a Kṛṣṇa-tudatot, mert azt hiszik, hogy képesek megvédeni magukat Kṛṣṇa gondoskodása nélkül is. Tévednek. Gajendra, az elefántok királya helyesen döntött: e veszélyes helyzetben az Istenség Legfelsőbb Személyisége oltalmát kereste.