HU/SB 8.2: Gajendra elefántot veszély fenyegeti
8.2.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Van egy hatalmas hegy, amelyet Trikūṭának neveznek. Tízezer yojana [nyolcvanezer mérföld] magas, és mivel a tejóceán veszi körül, rendkívül csodálatos látványt nyújt.
8.2.2-3. vers: A hegy éppolyan széles, mint amilyen hosszú [nyolcvanezer mérföld]. Három fő csúcsa, melyek közül az egyik vasból, a másik ezüstből, a harmadik aranyból van, megszépíti az égtájakat, az éggel együtt. Többi csúcsa drágakövekkel és ásványokkal van teli, s gyönyörű fák, virágok, bokrok díszítik. Az atmoszférát a vízesések hangja teszi kellemessé. Így emelkedik a magasba ez a hegy, valamennyi égtáj ékességére válva.
8.2.4. vers: A hegy lábainál a földet örökké a tej hullámai nyaldossák, smaragdokat termelve mind a nyolc irányban [északra, délre, keletre, nyugatra és ezek között].
8.2.5. vers: A felsőbb bolygók népei — a siddhák, a cāraṇák, a gandharvák, a vidyādharák, a kígyók, a kinnarák és az apsarāk — erre a hegyre mennek, ha szórakozni vágynak, s így a hegy barlangjait a mennyei bolygók lakói népesítik be.
8.2.6. vers: Amint a barlangokban énekelnek, dalaik visszhangjának hallatán az ott élő oroszlánok, akik végtelenül büszkék az erejükre, azt hiszik, hogy egy másik oroszlán bőg így, s elviselhetetlen irigységükben egyre csak üvöltenek.
8.2.7. vers: A Trikūṭa-hegy völgyeit az őserdő különféle állatai ékesítik, a fákon pedig — amelyeknek a félistenek viselik gondját a kertekben — megannyi madárfaj csiripel édesen.
8.2.8. vers: Számtalan tava és folyója van, melyek partjait homokszemekhez hasonlatos, apró drágakövek borítják. Vizük kristálytiszta, s amikor a félistenek leányai a vízbe merülnek, a víz és a szellő átveszi testük illatát, amely így az egész atmoszférát betölti.
8.2.9-13. vers: A Trikūṭa-hegy völgyében egy Ṛtumat nevű kert zöldellt. Varuṇáé, a nagy bhaktáé volt ez a kert, s a félistenek leányai jártak ide játszani. Minden évszakban nyílottak itt a virágok és teremtek a gyümölcsök — mandāra, pārijāta, pāṭala, aśoka, campaka, cūta, piyāla, panasa, mangó, āmrātaka, kramuka, kókuszpálma, datolyapálma és gránátalma, madhuka, pálmafa, tamāla, asana, arjuna, ariṣṭa, uḍumbara, plakṣa, banyanfa, kiṁśuka és szantálfa, picumarda, kovidāra, sarala, sura-dāru, szőlő, cukornád, banán, jambu, badarī, akṣa, abhaya és āmalakī.
8.2.14-19. vers: Ebben a kertben volt egy csillogó, arany lótuszvirágokkal, valamint kumuda, kahlāra, utpala és śatapatra virágokkal teli tó. Ezek a virágok csodálatos szépséggel áldották meg a hegyet. Nőttek itt bilva-, kapittha-, jambīra- és bhallātaka-fák is. Mámoros méhek itták a mézet, s együtt zümmögtek a dallamosan éneklő madarakkal. A tavat hattyúk, kāraṇḍavák, cakrāvakák, darvak és vízicsirkék seregei, dātyūhák, koyaṣṭik és más zsongó madarak töltötték meg. A halak és a teknősök mozgása felkavarta a vizet, s felszínét így virágpor díszítette, amely a lótuszvirágokról hullott alá. A tó körül kadamba és vetasa virágok, nalák, nīpák, vañjulakák, kundák, kurubakák, aśokák, śirīṣák, kūṭaják, iṅgudák, kubjakák, svarṇa-yūthīk, nāgák, punnāgák, jātīk, mallikāk, śatapatrák, jālakāk és mādhavī-latāk nőttek. Partjait sok-sok fa ékesítette, melyek minden évszakban virágot hoztak és gyümölcsöt teremtek. Így állt ott a hegy dicsőségesen, teljes pompában.
8.2.20. vers: Egyszer az elefántok vezére, aki a Trikūṭa-hegy erdejében élt, párjaival a tó felé tartott. Sok-sok cserjét, kúszónövényt, bozótot és fát tört össze, mit sem törődve a szúrós tövisekkel.
8.2.21. vers: Amint megérezték az elefánt illatát, a többi elefánt, a tigrisek és más vadállatok, az oroszlánok, az orrszarvúk, az óriáskígyók és a fekete vagy fehér sarabhák félelmükben mind elmenekültek. A camarī őzek szintén elfutottak.
8.2.22. vers: Az elefánt kegyéből a rókák, a farkasok, a bivalyok, a medvék, a vadkanok, a gopucchák, a tarajos sülök, a majmok, a nyulak, a többi őz és a számtalan egyéb kis állat az erdő más részeit járták, s nem féltek tőle.
8.2.23-24. vers: Gajapati, az elefántok vezére, akit a csorda többi elefántja vett körül, nőstényekkel és borjakkal együtt, súlyával körös-körül megremegtette a Trikūṭa-hegyet. Izzadt, szájából likőr csöpögött, és szeme homályos volt a mámortól. Méhek szolgálták, akik mézet ittak, s már a távolból megérezte a lótuszvirágok porának illatát, melyet a szellő hozott a tó felől. Szomjazó társai körében hamarosan megérkezett a tó partjára.
8.2.25. vers: Az elefántok királya megmártózott a tó vizében, alaposan megfürdött, s így elszállt minden fáradtsága. Ekkor ormánya segítségével addig itta a hideg, tiszta, nektári vizet, amely lótuszvirágok és vízililiomok porával keveredett, míg csak teljesen szomját nem oltotta.
8.2.26. vers: Ahhoz az emberhez hasonlóan, aki nem rendelkezik lelki tudással, és túlságosan ragaszkodik családjának tagjaihoz, az elefánt, akit Kṛṣṇa külső energiája illúzióba ejtett, megfürdette feleségeit és gyerekeit, s megitatta őket. Ormányával felszippantotta a vizet a tóból, és rájuk fröcskölte. A legkevésbé sem bánta, hogy mindez nagy erőfeszítésébe kerül.
8.2.27. vers: Ó, király! A sors elrendezéséből egy erős krokodil dühös lett az elefántra, és a víz alatt a lábára támadt. Az elefánt kétségtelenül erős volt, és minden erejét összeszedte, hogy megszabaduljon a veszedelemtől, melyet a gondviselés küldött számára.
8.2.28. vers: Amikor Gajendra feleségei látták, hogy férjük veszélyben forog, végtelenül elkeseredtek, és sírni kezdtek. A többi elefánt hátulról megragadta Gajendrát, és mindannyian segíteni akartak neki, de a krokodil olyan erős volt, hogy nem tudták megmenteni.
8.2.29. vers: Ó, király! Így harcolt az elefánt és a krokodil ezer éven át, a vízből a szárazföldre, onnan pedig újra a vízbe vonszolva egymást. Csatájuk láttán a félistenek nagyon megdöbbentek.
8.2.30. vers: Az elefántnak amiatt, hogy a krokodil a vízbe kényszerítette, s ott hosszú évekig harcoltak, egyre fogyott az elmebeli, fizikai és érzéki ereje. Nem így a krokodilnak, aki vízi állat lévén egyre lelkesebben küzdött, és testi ereje, valamint érzékszerveinek ereje is egyre nőtt.
8.2.31. vers: Amikor az elefántok királya látta, hogy a gondviselés akaratából a krokodil karmai közé került, s egymaga nem képes megmenekülni a veszedelemtől, hiszen csupán egy testet öltött élőlény, aki a körülmények hatására segítségre szorul, halálfélelem töltötte el. Így aztán hosszas töprengés után végül a következő döntésre jutott:
8.2.32. vers: A többi elefánt, a barátaim és a rokonaim nem tudtak megmenteni ettől a veszedelemtől, a feleségeimről nem is beszélve. Mindannyian tehetetlenek. Ez a krokodil a gondviselés akaratából támadott meg, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél keresek menedéket, aki mindig megoltalmaz mindenkit, még a kiváló személyiségeket is.
8.2.33. vers: Kétségtelen, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem ismeri mindenki, Ő azonban nagyon hatalmas és befolyásos. Éppen ezért bár az örök idő félelmetes erejű kígyója az idők végezetéig üldöz bennünket, s kész arra, hogy elnyeljen minket, ha az, aki e kígyótól retteg, menedéket keres az Úrnál, az Úr védelmet nyújt neki, mert az Úrtól való félelmében még a halál is messzire menekül. Meghódolok hát Neki, a nagy és hatalmas legfelsőbb tekintélynek, mindenki valódi oltalmának.