HU/SB 8.12.39
39. VERS
- ko nu me ’titaren māyāṁ
- viṣaktas tvad-ṛte pumān
- tāṁs tān visṛjatīṁ bhāvān
- dustarām akṛtātmabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaḥ—mi; nu—valójában; me—Enyém; atitaret—felül tudja múlni; māyām—illuzórikus energia; viṣaktaḥ—ragaszkodik az anyagi érzéki élvezethez; tvat-ṛte—rajtad kívül; pumān—személy; tān—ilyen körülmények; tān—akik anyagi ragaszkodással vannak teli; visṛjatīm—felülmúlásában; bhāvān—az anyagi tettek visszahatásai; dustarām—nagyon nehéz legyőzni; akṛta-ātmabhiḥ—azoknak, akik képtelenek uralkodni az érzékeik fölött.
FORDÍTÁS
Kedves Úr Śambhum! Az anyagi világban rajtad kívül ki más tudna felülkerekedni illuzórikus energiámon? Az emberek általában ragaszkodnak az érzéki élvezethez, s ennek hatása legyőzi őket. Az anyagi természet befolyását valóban nagyon nehéz legyőzniük.
MAGYARÁZAT
A három fő félisten, Brahmā, Viṣṇu és Maheśvara közül egyedül Viṣṇu nem áll māyā hatása alatt. A többieket a Caitanya-caritāmṛta māyīnak nevezi, ami azt jelenti, hogy „māyā befolyásolja őket”. Ám annak ellenére, hogy az Úr Śiva társul māyāval, sohasem kerül a hatása alá. Az élőlényekre māyā hat, ám az Úr Śiva, noha látszólag māyā társaságában van, nem kerül a hatása alá. Más szóval māyā az anyagi világban az Úr Śiván kívül minden élőlényt elsodor. Az Úr Śiva tehát se nem viṣṇu-tattva, se nem jīva-tattva, hanem a kettő között áll.