HU/SB 8.12: A Mohini-murti inkarnáció megtéveszti az Úr Sivát
8.12.1-2. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari egy nő alakjában megjelenve elbűvölte a démonokat, és segített a félisteneknek, hogy megihassák a nektárt. Amikor az Úr Śiva, aki egy bikán jár, hallott ezekről a kedvtelésekről, elment oda, ahol Madhusūdana, az Úr lakik. Felesége, Umā és társai, a szellemek kíséretében érkezett, hogy lássa a női alakban megjelenő Urat.
8.12.3. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagy tisztelettel fogadta az Úr Śivát és Umāt. Az Úr Śiva kényelmesen helyet foglalt, illendően imádta az Urat, majd mosolyogva így szólt:
8.12.4. vers: Az Úr Mahādeva így szólt: Ó, legfőbb félisten a félistenek között, ó, mindent átható Úr, univerzum mestere, aki energiád révén e teremtéssé válsz! Te vagy mindennek a gyökere és ható oka. Nem vagy anyagi: Te vagy minden dolog Felsőlelke vagy legfelsőbb életereje. Te vagy hát Parameśvara, minden irányító legfelsőbb irányítója.
8.12.5. vers: A megnyilvánult, a megnyilvánulatlan, a hamis ego, a kozmikus megnyilvánulás kezdete, fenntartása és megsemmisülése mind Tőled, az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik. Mivel azonban Te vagy az Abszolút Igazság, a legfelsőbb abszolút szellemi lélek, a Legfelsőbb Brahman, e változások, a születés, a halál és a fennmaradás nincsenek jelen Benned.
8.12.6. vers: A tiszta bhakták vagy a nagy szentek, akik az élet legmagasabb rendű céljának elérésére vágynak, s akik teljesen mentesek minden érzékkielégítésre irányuló anyagi vágytól, örökké lótuszlábad transzcendentális szolgálatába merülnek.
8.12.7. vers: Uram! Te vagy a mindenben teljes Legfelsőbb Brahman. Tökéletesen lelki lévén örökkévaló vagy, mentes a természet anyagi kötőerőitől, s teljes transzcendentális gyönyör jellemez. Valóban, Veled kapcsolatban nem lehet szó bánatról. Te vagy a legfelsőbb ok, minden ok oka, ezért Nélküled semmi sem létezhet. Mi azonban mégis különbözünk Tőled az ok és okozat kapcsolatában, mert bizonyos értelemben az ok és az okozat különböznek egymástól. Te vagy a teremtés, a fenntartás és a pusztulás eredeti oka, és Te áldasz meg minden élőlényt. Cselekedeteinek eredményeit illetően mindenki Tőled függ, Te azonban mindig független vagy.
8.12.8. vers: Drága Uram! Te vagy egyedül az ok és az okozat, ezért bár kettőnek látszol, Te vagy az abszolút egy. Ahogyan nincs különbség az aranyékszer aranya és a bányában található arany között, úgy nincs különbség az ok és okozat között sem; a kettő egy és ugyanaz. Az emberek csakis tudatlanságuk miatt találnak ki különbségeket és kettősségeket. Te mentes vagy az anyagi szennyeződéstől, és mivel Te vagy az oka az egész kozmosznak, s mivel nem létezhet Nélküled, ez a kozmosz transzcendentális tulajdonságaid hatása. Így aztán az a felfogás, miszerint a Brahman valóság, a világ pedig hamis, elfogadhatatlan.
8.12.9. vers: Az imperszonalista vedāntisták a személytelen Brahmannak tekintenek Téged. Mások, a mīmāṁsaka filozófusok a vallásként utalnak Rád. A sāṅkhya filozófusok azt mondják, az a transzcendentális személy vagy, aki a prakṛti és a puruṣa fölött áll, s aki még a félisteneket is irányítja. Az odaadó szolgálat Pañcarātrákként ismert törvényeinek követői szerint kilenc különböző energiával rendelkezel. A patañjala filozófusok, Patañjali Muni követői a legfelsőbb, független Istenség Személyiségének tekintenek, akivel senki sem egyenlő, s akinél senki sem hatalmasabb.
8.12.10. vers: Ó, Uram! Én, akit a legkiválóbb félistennek tartanak, valamint az Úr Brahmā és a nagy ṛṣik, Marīcivel az élen mind a jóság kötőerejéből születtünk, ám illuzórikus energiád mégis megtévesztett bennünket, és nem értjük, mi ez a teremtés. Rajtunk kívül mit mondhatnánk akkor másokról, a démonokról és az emberi lényekről, akik az anyagi természet alacsony rendű kötőerőiben [a rajo-guṇában és a tamo-guṇában] élnek? Hogyan fognak ők megismerni Téged?
8.12.11. vers: Uram, a legmagasabb rendű tudás megszemélyesülése vagy. Mindent tudsz erről a teremtésről, a teremtés kezdetéről, fenntartásáról és megsemmisüléséről, és ismered az élőlények minden törekvését, amelyek vagy az anyagi világhoz kötözik, vagy kiszabadítják belőle őket. Ahogy a levegő áramlik a hatalmas égben és valamennyi mozgó s mozdulatlan élőlény testében, úgy vagy jelen Te is mindenhol, s így mindent tudsz.
8.12.12. vers: Uram! Láttam mindazokat az inkarnációkat, melyeket transzcendentális tulajdonságaid révén megnyilvánítottál, és most, hogy egy gyönyörű fiatal nőként jelentél meg, szeretném látni ezt a formádat is!
8.12.13. vers: Uram! Azért jöttünk el, mert látni szeretnénk azt az alakodat, melyet a démonoknak mutattál meg, hogy teljesen elbűvöld őket, s így lehetővé tedd, hogy a félistenek igyák meg a nektárt. Látni kívánom ezt a formát!
8.12.14. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Amikor az Úr Śiva, aki háromágú szigonyt tart a kezében, ezzel a kéréssel fordult az Úr Viṣṇuhoz, az Úr Viṣṇu komolyan elmosolyodott, s a következőképpen válaszolt neki:
8.12.15. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Amikor a démonok elvették a nektárral teli kancsót, egy gyönyörű nő alakját öltöttem Magamra, hogy nyíltan becsapva őket megzavarjam valamennyiüket, s ezzel a félistenek érdekeit szolgáljam.
8.12.16. vers: Ó, félistenek legkiválóbbja! Megmutatom hát neked azt az alakomat, melyet oly nagy becsben tartanak azok, akik kéjesek. Látni akarod ezt a formát, ezért feltárom előtted.
8.12.17. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így szólt az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, majd hirtelen eltűnt. Az Úr Śiva magára maradt Umāval, és fürkésző szemével körbenézve mindenhol az Urat kereste.
8.12.18. vers: Ezek után az Úr Śiva a közelben egy pirosas-rózsaszín levelű fákkal és tengernyi különféle virággal teli erdőben egy csodálatos leányt pillantott meg, aki egy labdával játszott. Csípőjét csillogó szári fedte s öv díszítette.
8.12.19. vers: A labda fel-le pattogott, s ahogy játszott vele, keblei megremegtek. Amint két puha lába, mely olyan piros volt, mint a korall, ide-oda lépkedett, dereka minden lépésnél szinte eltörni látszott mellének és virágfüzéreinek súlya alatt.
8.12.20. vers: A leány arcát két nagy, gyönyörű és nyughatatlan szem ékesítette, melyek követték a labda mozgását, ami ide-oda pattogott a kezéből. Ragyogó orcáját két csillogó fülbevalójának kékes fényű tükröződése díszítette, és arcába hulló hajától még szebbnek látszott.
8.12.21. vers: Ahogy a labdával játszott, a testét borító szári meglazult, haja pedig kibomlott. Gyönyörű bal kezével megpróbálta összefogni a haját, ugyanakkor jobb kezével ütögetve egyre csak a labdával játszott. Ez olyan elbűvölő volt, hogy belső energiája segítségével a Legfelsőbb Úr ily módon mindenkit Magával ragadott.
8.12.22. vers: Miközben az Úr Śiva figyelte a labdával játszadozó gyönyörű lányt, az néha rápillantott, és szégyenlősen, halványan elmosolyodott. Ahogy nézte a szépséges leányt, s ahogy a lány nézte őt, az Úr Śiva megfeledkezett magáról, Umāról, gyönyörű feleségéről, és közelben álló társairól is.
8.12.23. vers: Amikor a labda kirepült a kezéből s távolabb esett le, a leány utánaeredt, ám miközben az Úr Śiva nézte, mit csinál, egy szellő hirtelen lefújta róla a leheletfinom ruhát és az övet, amelyet viselt.
8.12.24. vers: Az Úr Śiva ekkor meglátta a csodálatos alakú leányt, s a gyönyörű leány is rápillantott. Az Úr Śiva azt gondolta, hogy a lány vonzódik hozzá, ezért benne is vonzalom ébredt Iránta.
8.12.25. vers: Az Úr Śiva kéjjel telve arra vágyott, hogy élvezze a leányt, s a leány emiatt egészen elvette az eszét. Olyan őrülten vágyott Rá, hogy annak ellenére, hogy Bhavānī is ott volt, minden gondolkodás nélkül odalépett Hozzá.
8.12.26. vers: A gyönyörű leány már mezítelen volt, és amikor látta, hogy az Úr Śiva közeledik Felé, nagyon elszégyellte Magát. Továbbra is mosolygott, de elrejtőzött a fák között, s nem állt meg.
8.12.27. vers: Az Úr Śiva, akinek érzékeit felkavarta a látvány, s áldozatul esett a kéjes vágyaknak, a leány nyomába szegődött, ahogyan egy vágyakozó hímelefánt követ egy nőstény elefántot.
8.12.28. vers: Az Úr Śiva sebesen utánaeredt, megragadta, s a hajfonatánál fogva magához vonta. A lány nem akarta, ám az Úr Śiva mégis a karjaiba zárta.
8.12.29-30. vers: Amikor az Úr Śiva átölelte Őt — ahogy a hímelefánt öleli meg a nőstényt —, a leány úgy tekergett, akár egy kígyó. Ó, király! Ez a széles és gömbölyű csípőjű leány yogamāyā teremtménye volt, akit az Istenség Legfelsőbb Személyisége nyilvánított meg. Valahogy kiszabadította Magát az Úr Śiva karjainak gyengéd öleléséből, és futásnak eredt.
8.12.31. vers: Mintha ellenség üldözné a kéjes vágyak formájában, az Úr Śiva az Úr Viṣṇu nyomába szegődött, aki végtelenül csodálatosan cselekszik, s aki Mohinī alakját öltötte fel.
8.12.32. vers: Ahogy az őrült elefántbika követi a nőstény elefántot, akit megtermékenyíthet, úgy követte az Úr Śiva a gyönyörű leányt, s bár ő sohasem veszíti magját haszontalanul, most mégis magja hullott.
8.12.33. vers: Ó, király! A föld felszínén, mindazokon a helyeken, ahová e nagy személyiség, az Úr Śiva magja hullott, később arany- és ezüstbányák keletkeztek.
8.12.34. vers: Az Úr Śiva mindenhová követte Mohinīt — folyók és tavak partjára, hegyek, erdők, kertek közelébe, s azokra a helyekre, ahol nagy bölcsek éltek.
8.12.35. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja, királyok legkiválóbbja! Amikor az Úr Śiva már nem vesztett több magot, látta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége által teremtett illúzió áldozata lett, s így ellenállt minden további māyānak.
8.12.36. vers: Az Úr Śiva így megértette saját helyzetét és az Istenség Legfelsőbb Személyiségéét, aki korlátlan energiákkal rendelkezik. Mindezt felismerve a legkevésbé sem döbbent meg azon, milyen csodálatos hatással voltak rá az Úr Viṣṇu tettei.
8.12.37. vers: Amikor az Úr Viṣṇu [Madhusūdana] látta, hogy az Úr Śiva nyugodt és nem szégyenkezik, nagyon elégedett volt. Újra felöltötte eredeti formáját, s így szólt:
8.12.38. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, félistenek legkiválóbbja! Amikor egy nő alakjában jelentem meg, energiám hatására jócskán megzavarodtál, most mégis megingathatatlan vagy helyzetedben. A szerencse legyen ezért veled!
8.12.39. vers: Kedves Úr Śambhum! Az anyagi világban rajtad kívül ki más tudna felülkerekedni illuzórikus energiámon? Az emberek általában ragaszkodnak az érzéki élvezethez, s ennek hatása legyőzi őket. Az anyagi természet befolyását valóban nagyon nehéz legyőzniük.
8.12.40. vers: Az anyagi, külső energia [māyā], aki együttműködik Velem a teremtésben, s aki megnyilvánul a természet három kötőerejében, nem lesz képes többé megzavarni Téged.
8.12.41. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Miután a Legfelsőbb Személyiség, aki a mellkasán a Śrīvatsa jelet viseli, ekképp magasztalta az Úr Śivát, az Úr Śiva körüljárta Őt, majd engedélyt kérve az Úrtól társaival együtt visszatért birodalmába, Kailāsába.
8.12.42. vers: Ó, Bharata Mahārāja leszármazottja! Az Úr Śiva ekkor örömében így szólt feleségéhez, Bhavānīhoz, akit minden hiteles tekintély az Úr Viṣṇu energiájaként fogad el:
8.12.43. vers: Az Úr Śiva így szólt: Ó, istennő! Most láttad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, mindenki megszületetlen Urának illuzórikus energiáját! Noha én az Úr legfőbb kiterjedéseinek egyike vagyok, energiája még engem is illúzióba ejtett. Mit mondhatnánk akkor másokról, akik teljesen māyātól függnek?
8.12.44. vers: Amikor ezer esztendő elteltével befejeztem a misztikus yoga gyakorlását, megkérdezted tőlem, ki az, akin meditálok. Itt van hát az a Legfelsőbb Személy, akit az idő nem érhet el, s akit a Védák nem érthetnek meg.
8.12.45. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Az a személy, aki a tejóceán köpülése érdekében a hátán tartotta a hatalmas hegyet, ugyanez az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit Śārṅgadhanvāként ismernek. Elmondtam most neked, milyen hatalmas Ő.
8.12.46. vers: Annak, aki örökké hallja vagy ismétli a tejóceán köpülésének történetét, törekvése mindig meghozza gyümölcsét. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről énekelni valójában az egyetlen eszköz, mellyel véget vethetünk minden szenvedésnek az anyagi világban.
8.12.47. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egy fiatal leány alakját öltötte fel, megtévesztve ezzel a démonokat, s a tejóceán köpüléséből létrejött nektárt hívei, a félistenek között osztotta szét. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom ennek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki mindig teljesíti bhaktái vágyait!