HU/SB 8.24.52
52. VERS
- tvaṁ sarva-lokasya suhṛt priyeśvaro
- hy ātmā gurur jñānam abhīṣṭa-siddhiḥ
- tathāpi loko na bhavantam andha-dhīr
- jānāti santaṁ hṛdi baddha-kāmaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam—Te, kedves Uram; sarva-lokasya—minden bolygónak és azok lakóinak; suhṛt—a barátja, aki a legjobbat akarja; priya—a legkedvesebb; īśvaraḥ—a legfelsőbb irányító; hi—szintén; ātmā—a legfelsőbb lélek; guruḥ—a legfelsőbb tanító; jñānam—a legfelsőbb tudás; abhīṣṭa-siddhiḥ—minden vágy beteljesülése; tathā api—mégis; lokaḥ—személyek; na—nem; bhavantam—Neked; andha-dhīḥ—a vak értelem miatt; jānāti—tudhatja; santam—elhelyezkedik; hṛdi—a szívében; baddha-kāmaḥ—mivel az anyagi kéjes vágyak megtévesztik.
FORDÍTÁS
Uram! Te vagy mindenki legfelsőbb jóakaró barátja, a legkedvesebb barát, az irányító, a Felsőlélek, a legfelsőbb tanító, a legfelsőbb tudás adományozója és minden vágy beteljesülése. Ám annak ellenére, hogy a szívükben vagy, az ostobák a szívükben élő kéjes vágyak miatt nem képesek megérteni Téged.
MAGYARÁZAT
Ez a vers az ostobaság okát tárja elénk. Mivel a feltételekhez kötött lélek az anyagi világban teli van anyagi, kéjes vágyakkal, nem képes megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, noha az Úr mindenki szívében jelen van (īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati (BG 18.61)). E miatt az ostobaság miatt nem tudja az ember elfogadni az Úr tanításait, habár az Úr kész mindenkinek átadni utasításait, kívülről és belülről egyaránt. Dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ yena mām upayānti te, mondja az Úr. Más szóval Ő olyan utasításokat tud adni az odaadó szolgálatot illetően, amelyek segítségével hazatérhetünk, vissza Istenhez. Az emberek azonban sajnos nem fogadják el ezt az odaadó szolgálatot. Az Úr mindenki szívében jelen van, ezért tökéletes útmutatást tud adni arra vonatkozóan, hogyan térhetünk vissza Istenhez, kéjes vágyai miatt azonban az ember materialista tetteket végez, és nem szolgálja az Urat. Az ember ily módon meg van fosztva attól a kincstől, amit az Úr utasításai jelentenek. Az elmebeli spekuláció útján megérthetjük, hogy nem ez a test, hanem szellemi lelkek vagyunk, de ha nem végzünk odaadó szolgálatot, sohasem érjük el az élet valódi célját. Az élet valódi célja az, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez, és az Istenség Legfelsőbb Személyiségével éljünk, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével játsszunk, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével táncoljunk, és az Istenség Legfelsőbb Személyiségével együnk. Ezek az ānanda, a lelki boldogság különféle elemei a lelki változatosságban. Még ha valaki el is jut a brahma-bhūta (SB 4.30.20) szintre, és a spekulatív tudomány segítségével megérti lelki azonosságát, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megértése nélkül nem élvezheti a lelki életet. Erre utal itt az abhīṣṭa-siddhiḥ szó. Az élet végső célját az ember csak úgy érheti el, ha odaadó szolgálatot végez az Úrnak. Az Úr ilyenkor megfelelő utasításokkal látja majd el azzal kapcsolatban, hogyan térjen haza, vissza Istenhez.