HU/SB 9.4.67
67. VERS
- mat-sevayā pratītaṁ te
- sālokyādi-catuṣṭayam
- necchanti sevayā pūrṇāḥ
- kuto ’nyat kāla-viplutam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mat-sevayā—azáltal, hogy teljesen elmerülnek transzcendentális szerető szolgálatomban; pratītam—automatikusan elérik; te—az ilyen tiszta bhakták teljesen elégedettek; sālokya-ādi-catuṣṭayam—a négyféle felszabadulás (sālokya, sārūpya, sāmīpya és sārṣṭi, a sāyujyáról nem is beszélve); na—nem; icchanti—vágynak; sevayā—pusztán az odaadó szolgálat által; pūrṇāḥ—tökéletesen teljes; kutaḥ—mit mondhatnánk; anyat—más dolgok; kāla-viplutam—amelyek idővel megsemmisülnek.
FORDÍTÁS
Bhaktáimat, akik mindig elégedettek azzal, hogy szerető szolgálatomba mélyednek, nem érdekli még a felszabadulás négy elve [a sālokya, a sārūpya, a sāmīpya és a sārṣṭi] sem, habár szolgálatukkal mindezt automatikusan elérik. Mit mondhatnánk akkor az olyan mulandó boldogságról, mint amelyet a felsőbb bolygórendszerekbe való felemelkedés jelent?
MAGYARÁZAT
Śrīla Bilvamaṅgala Ṭhākura a következő szavakkal értékelte a felszabadulást:
- muktiḥ svayaṁ mukulitāñjaliḥ sevate ’smān
- dharmārtha-kāma-gatayaḥ samaya-pratīkṣāḥ
Felismerte, hogy ha valakiben kifejlődik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett természetes odaadó szolgálat, akkor a mukti összetett kézzel áll előtte, hogy felajánlja neki minden szolgálatát. Más szóval a bhakta már elérte a felszabadulást, s nincs szüksége arra, hogy a felszabadulás különféle formáira vágyjon. A tiszta bhakta automatikusan felszabadul, anélkül hogy vágyna rá.