HU/SB 9.4.69
69. VERS
- upāyaṁ kathayiṣyāmi
- tava vipra śṛṇuṣva tat
- ayaṁ hy ātmābhicāras te
- yatas taṁ yāhi mā ciram
- sādhuṣu prahitaṁ tejaḥ
- prahartuḥ kurute ’śivam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
upāyam—a védelem módját ebben a veszélyes helyzetben; kathayiṣyāmi—elmondom neked; tava—hogy megszabadulj ettől a veszélytől; vipra—ó, brāhmaṇa; śṛṇuṣva—halld Tőlem; tat—amit mondok; ayam—amit tettél; hi—valójában; ātma-abhicāraḥ—önirigység vagy irigység saját magadra (az elméd az ellenségeddé vált); te—neked; yataḥ—aki miatt; tam—hozzá (Ambarīṣa Mahārājához); yāhi—azonnal menj; mā ciram—egy pillanatig se várj; sādhuṣu—bhaktáknak; prahitam—alkalmazott; tejaḥ—erő; prahartuḥ—a végrehajtóé; kurute—tesz; aśivam—kedvezőtlen.
FORDÍTÁS
Ó, brāhmaṇa, hadd adjak egy tanácsot a saját védelmed érdekében! Kérlek, hallgass Rám! Amikor megsértetted Ambarīṣa Mahārāját, önirigységgel cselekedtél. Menj el hát hozzá azonnal, ne késlekedj! Ha valaki egy bhakta ellen használja fel úgynevezett erejét, az kétségtelenül saját magának árt. Így hát az alany az, akiben kárt tesz, nem pedig a tárgy.
MAGYARÁZAT
Egy vaiṣṇava mindig az abhakták irigységének célpontja, még akkor is, ha az abhakta történetesen a bhakta apja. Hogy egy valós példát említsünk, Hiraṇyakaśipu irigy volt Prahlāda Mahārājára, ám ez a bhakta ellen irányuló irigység Hiraṇyakaśipunak ártott, nem pedig Prahlādának. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyon komolyan vett mindent, amit Hiraṇyakaśipu fia, Prahlāda Mahārāja ellen elkövetett, s így amikor Hiraṇyakaśipu épp meg akarta ölni Prahlādát, az Úr személyesen megjelent, és végzett Hiraṇyakaśipuval. A vaiṣṇaváknak végzett szolgálat fokozatosan összegyűlik, s a bhakta kincsévé válik. Hasonló módon a bhakta ellen elkövetett ártó tettek lassanként a tettes elbukásának végső okává válnak. Így aztán még egy olyan kiváló brāhmaṇa és misztikus yogī is, mint Durvāsā, rendkívül veszélyes helyzetbe került amiatt, hogy sértést követett el Ambarīṣa Mahārāja, egy tiszta bhakta lótuszlába ellen.