HU/SB 9.18.25
25. VERS
- durmanā bhagavān kāvyaḥ
- paurohityaṁ vigarhayan
- stuvan vṛttiṁ ca kāpotīṁ
- duhitrā sa yayau purāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
durmanāḥ—nagyon boldogtalanul; bhagavān—a leghatalmasabb; kāvyaḥ—Śukrācārya; paurohityam—a pap feladatát; vigarhayan—elítélve; stuvan—dicsőítve; vṛttim—a hivatást; ca—és; kāpotīm—a gabonagyűjtést a földről; duhitrā—leányával; saḥ—ő (Śukrācārya); yayau—ment; purāt—otthonából.
FORDÍTÁS
Śukrācārya meghallgatta, mi történt Devayānīval, s elöntötte a bánat. Kárhoztatni kezdte a papi hivatást, és egyre csak az uñcha-vṛttit magasztalta [ami azt jelenti, hogy valaki a földekről gyűjt gabonát], s leányával együtt elhagyta otthonát.
MAGYARÁZAT
Amikor egy brāhmaṇa egy kapota, egy galamb hivatását végzi, akkor úgy él, hogy gabonát gyűjt a földekről. Ezt uñcha-vṛttinek hívják. Azt a brāhmaṇát, aki ezt az uñcha-vṛtti hivatást választja, elsőrangúnak nevezik, mert teljesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyére támaszkodik, és nem kéreget senkitől. Noha a koldulás megengedett egy brāhmaṇa vagy egy sannyāsī számára, mégis jobb, ha valaki képes felhagyni ezzel a hivatással, és képes teljesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyére támaszkodni a megélhetését illetően. Śukrācārya kétségtelenül nagyon sajnálta, hogy leánya sérelmei miatt a tanítványához kellett mennie, hogy a kegyéért könyörögjön, ám kénytelen volt így tenni, hiszen elfogadta a papi állást. Szíve mélyén Śukrācārya nem szerette hivatását, de mivel ezt választotta, most arra kényszerült, hogy akarata ellenére tanítványához menjen, hogy orvosolja lánya sérelmét.