HU/SB 9.18: Yayati király visszanyeri fiatalságát
9.18.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Parīkṣit király! Ahogy a megtestesült léleknek hat érzéke van, Nahuṣa királynak hat fiúgyermeke volt, akiket Yatinak, Yayātinak, Saṁyātinak, Āyatinak, Viyatinak és Kṛtinek hívtak.
9.18.2. vers: Amint valaki a királyi trónra ül, vagy a kormány vezetőjének rangjára emelkedik, nem tudja többé megérteni, mit jelent az önmegvalósítás. Tudta ezt Yati, Nahuṣa legidősebb fia is, ezért nem fogadta el az uralkodói hatalmat, annak ellenére, hogy apja felkínálta neki.
9.18.3. vers: Nahuṣa, Yayāti apja zaklatta Indra hitvesét, Śacīt, aki Agastyához és a többi brāhmaṇához ment, hogy panaszt tegyen. E szent brāhmaṇák erre megátkozták Nahuṣát, hogy essen le a mennyei bolygókról, és kerüljön egy óriáskígyó alantas helyzetébe. Emiatt aztán Yayātit koronázták királlyá.
9.18.4. vers: Yayāti királynak négy öccse volt, akiknek átengedte a négy égtáj feletti uralmat. Maga Yayāti feleségül vette Devayānīt, Śukrācārya leányát, valamint Śarmiṣṭhāt, Vṛṣaparvā leányát, s az egész Föld felett uralkodott.
9.18.5. vers: Parīkṣit Mahārāja így szólt: Śukrācārya nagy hatalmú brāhmaṇa, Yayāti Mahārāja pedig kṣatriya volt. Kíváncsi vagyok, hogyan jött létre ez a pratiloma házasság egy kṣatriya és egy brāhmaṇa között.
9.18.6-7. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Egy nap Vṛṣaparvā leánya, Śarmiṣṭhā, aki ártatlan volt, ám természetéből adódóan könnyen haragra gerjedt, Devayānīval, Śukrācārya leányával és sok ezer barátnőjével a palotakertben sétált. A kert, amelyben édesen daloló madarak és méhek éltek, telis-tele volt lótuszokkal, virágzó és gyümölcsöktől roskadozó fákkal.
9.18.8. vers: Amikor a fiatal, lótuszszemű leányok a tó partjára értek, fürdeni támadt kedvük. Így aztán ruháikat a parton hagyták, s a vizet egymásra locsolva játszadozni kezdtek.
9.18.9. vers: Miközben a vízben játszottak, hirtelen az Úr Śivát pillantották meg, aki bikája hátán épp arra járt feleségével, Pārvatīval. A leányok szégyellték magukat meztelenségük miatt, ezért sietve kijöttek a vízből, s magukra öltötték ruháikat.
9.18.10. vers: Śarmiṣṭhā tudtán kívül Devayānī ruháját vette fel, s ez feldühítette Devayānīt, aki ekkor így szólt:
9.18.11. vers: Ó, csak nézzétek, mit tesz ez a cseléd, Śarmiṣṭhā! Minden illemszabályra fittyet hányva az én ruhámat vette fel, akárcsak egy kutya, amely ellopja az áldozatra szánt tisztított vajat!
9.18.12-14. vers: A képzett brāhmaṇák közé tartozunk, akiket az Istenség Legfelsőbb Személyisége arcának tekintenek. Az egész univerzumot a brāhmaṇák teremtették lemondásaikkal, és mindig szívük mélyén tartják az Abszolút Igazságot. Ők vezetik az embereket a jó szerencse, a védikus civilizáció útjára, s mivel a világon egyedül őket kell imádni, még a hatalmas félistenek, a különféle bolygók irányítói, sőt az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Felsőlélek, a legfelsőbb tisztító, a szerencse istennőjének a férje is hozzájuk imádkozik és őket imádja. Mi azonban még náluk is nagyobb tiszteletet érdemlünk, mert Bhṛgu dinasztiájához tartozunk. De annak ellenére, hogy az apja a mi tanítványunk, hiszen a démonok közé tartozik, ez a lány magára vette a ruhámat, pontosan úgy, mint egy śūdra, aki a védikus tudásért akar felelősséget vállalni.
9.18.15. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: E kegyetlen, szidalmazó szavak hallatán Śarmiṣṭhā éktelen haragra gerjedt. Zihált, akár egy kígyó, fogával az alsó ajkát harapdálta, s a következőket mondta Śukrācārya leányának:
9.18.16. vers: Te koldus! Ha nem vagy tisztában a helyzeteddel, miért fecsegsz fölöslegesen oly sokat? Hát nem várakoztok-e mindannyian a házunknál, s nem mi tartunk-e el benneteket, akár a varjakat?
9.18.17. vers: Ilyen barátságtalan szavakkal szidalmazta Śarmiṣṭhā Devayānīt, Śukrācārya leányát, majd haragjában magával vitte a ruháit, őt magát pedig egy kútba dobta.
9.18.18. vers: Miután Śarmiṣṭhā a kútba dobta Devayānīt, hazament. Eközben Yayāti király, aki épp arra vadászott, a kúthoz ment, hogy csillapítsa szomját, s véletlenül megpillantotta Devayānīt.
9.18.19. vers: Amikor Yayāti király meglátta Devayānīt mezítelenül a kútban, rögtön odaadta neki felsőruháját, majd nagyon kedvesen kézen fogta és kihúzta.
9.18.20-21. vers: Szeretettel és ragaszkodással átitatott szavakkal Devayānī Yayāti királyhoz fordult: Ó, nagy hős, ó, nagy király, ellenségeid városainak meghódítója! Azzal, hogy elfogadtad kezemet, elfogadtál mint hites feleségedet. Ne érintsen engem senki más, hiszen hitvesi kapcsolatunkat a gondviselés, és nem emberi lény tette lehetővé!
9.18.22. vers: Azért találkoztam veled, mert beleestem a kútba. Voltaképpen ezt a gondviselés rendezte így. Amikor megátkoztam Kacát, a művelt tudós, Bṛhaspati fiát, ő azt az átkot mondta ki rám, hogy a férjem nem lesz brāhmaṇa. Ezért, ó, erős karú, lehetetlen, hogy egy brāhmaṇához menjek feleségül.
9.18.23. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Az ilyen házasságot nem hagyják jóvá az igaz szentírások, ezért Yayāti királynak nem tetszett a gondolat. Mivel azonban a gondviselés rendezte így, és mivel vonzódott Devayānī szépségéhez, teljesítette kérését.
9.18.24. vers: Ezután, amikor a bölcs király visszatért palotájába, Devayānī sírva hazament, és mindent elmondott apjának, Śukrācāryának, amit Śarmiṣṭhā tett vele. Elmesélte, hogyan dobta Śarmiṣṭhā a kútba, és hogyan mentette meg végül a király.
9.18.25. vers: Śukrācārya meghallgatta, mi történt Devayānīval, s elöntötte a bánat. Kárhoztatni kezdte a papi hivatást, és egyre csak az uñcha-vṛttit magasztalta [ami azt jelenti, hogy valaki a földekről gyűjt gabonát], s leányával együtt elhagyta otthonát.
9.18.26. vers: Vṛṣaparvā király tudta, hogy Śukrācārya azért jön, hogy megszidja vagy megátkozza őt. Ezért még mielőtt Śukrācārya a házához érkezett volna, elésietett, s az úton a lábához borulva megnyugtatta, elejét véve ezzel guruja dühének.
9.18.27. vers: A hatalmas Śukrācārya néhány pillanatig haragos volt, de amikor Vṛṣaparvā elégedetté tette, így szólt hozzá: Kedves királyom! Kérlek, teljesítsd Devayānī vágyát, hiszen a leányom ő, s e világban nem tudom elhagyni vagy semmibe venni őt!
9.18.28. vers: Miután Vṛṣaparvā meghallgatta Śukrācārya kérését, beleegyezett, hogy teljesíti Devayānī vágyát, s várta, mit mond a leány. Devayānī ekkor előadta vágyát: „Amikor apám utasítására férjhez megyek, Śarmiṣṭhā barátnőmnek a barátnőivel együtt velem kell majd tartania szolgálómként.”
9.18.29. vers: Vṛṣaparvā bölcsen úgy gondolkodott, hogy Śukrācārya neheztelése bajt hozhat a fejére, elégedettsége viszont anyagi nyereséget eredményez. Így aztán engedelmeskedett Śukrācāryának, és rabszolgaként szolgálta őt. Leányát, Śarmiṣṭhāt Devayānīnak adta, és Śarmiṣṭhā sok ezer másik leánnyal együtt szintén úgy szolgálta Devayānīt, akár egy rabszolga.
9.18.30. vers: Amikor Śukrācārya feleségül adta Devayānīt Yayātihoz, elküldte vele Śarmiṣṭhāt is, de óva intette a királyt: „Kedves királyom! Sohase engedd, hogy ez a leány, Śarmiṣṭhā az ágyadban háljon!”
9.18.31. vers: Ó, Parīkṣit király! Śarmiṣṭhā látta, hogy Devayānīnak gyönyörű fia született, s ezért egyszer, egy olyan időpontban, amely kedvező volt egy gyermek foganásához, Yayāti király elé lépett. Egy félreeső helyen arra kérte a királyt, barátnője, Devayānī férjét, hogy segítse hozzá, hogy neki is lehessen fia.
9.18.32. vers: Amikor Śarmiṣṭhā hercegnő egy fiúért könyörgött Yayāti királyhoz, a király beleegyezett, hogy teljesíti a vágyát, hiszen tisztában volt a vallás elveivel. Noha emlékezett Śukrācārya intelmére, úgy gondolta, hogy egyesülésük a Legfelsőbb vágya, s így együtt hált Śarmiṣṭhāval.
9.18.33. vers: Devayānī világra hozta Yadut és Turvasut, Śarmiṣṭhā pedig Druhyut, Anut és Pūrut.
9.18.34. vers: Amikor a gőgös Devayānī külső forrásokból megtudta, hogy Śarmiṣṭhāt az ő férje ejtette teherbe, őrjöngeni kezdett dühében, s apja házába ment.
9.18.35. vers: Yayāti király, aki nagyon kéjes volt, felesége után eredt, megfogta, és kedves szavakkal, a lábát masszírozva igyekezett kiengesztelni őt, de sehogyan sem tudta elégedetté tenni.
9.18.36. vers: Śukrācārya tajtékzott dühében. „Te hazug, ostoba szoknyavadász! Nagy hibát követtél el — mondta neki —, ezért megátkozlak, hogy öregkor és tehetetlenség támadjon meg és csúfítson el!”
9.18.37. vers: Yayāti király így szólt: „Ó, bölcs, imádandó brāhmaṇa! Még nem teljesültek be kéjes vágyaim a leányoddal való kapcsolatban.” Śukrācārya ekkor így felelt: „Elcserélheted öregkorodat azzal, aki hajlandó odaadni neked az ifjúságát.”
9.18.38. vers: Amikor Yayāti ezt az áldást kapta Śukrācāryától, ezzel a kéréssel fordult legidősebb fiához: Kedves fiam, Yadu! Kérlek, add nekem a fiatalságodat cserébe öregségemért és tehetetlenségemért!
9.18.39. vers: Drága fiam! Még nem teljesültek be nemi vágyaim, de ha kedves vagyok neked, elveheted azt az öregkort, amit anyai nagyapádtól kaptam, és én elveszem a fiatalságodat, hogy még néhány évig élvezhessem az életet.
9.18.40. vers: Yadu így felelt: Kedves apám! Te már elérted az öregkort, bár voltál fiatal ember is. De én nem fogadom örömmel öregkorodat és tehetetlenségedet, mert ha valakinek nincs része az anyagi boldogság élvezetében, nem juthat el a lemondásig.
9.18.41. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Yayāti ugyanígy többi fiát, Turvasut, Druhyut és Anut is megkérte, hogy cseréljék el fiatalságukat az ő öregkorára. Ők azonban, mivel nem ismerték a vallás elveit, azt hitték, hogy röpke fiatalságuk örökké tart, s ezért ellenszegültek apjuk parancsának.
9.18.42. vers: Yayāti király ekkor Pūruhoz fordult, aki ifjabb volt három bátyjánál, de sokkal jobb tulajdonságok jellemezték. „Kedves fiam! Ne légy oly engedetlen, mint a fivéreid, mert nem ez a kötelességed!”
9.18.43. vers: Pūru válaszolt: Ó, felség! Ki az ezen a világon, aki vissza tudná fizetni, amivel apjának tartozik? Az apánk kegyéből nyerjük el az emberi létformát, amely lehetővé teszi, hogy a Legfelsőbb Úr társaivá váljunk.
9.18.44. vers: Az a fiú a legkiválóbb, aki tudja, hogy mit kíván tőle az apja, és ennek alapján cselekszik. Aki apja utasítása szerint cselekszik, az másodrendű, és aki tiszteletlenül hajtja végre az apa utasítását, az harmadrendű. Az a fiú azonban, aki ellenszegül apja parancsának, olyan, mint apja ürüléke.
9.18.45. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Pūru nevű fia nagy örömmel vállalta apja, Yayāti öregkorát, aki elvette fia fiatalságát, és vágya szerint élvezte az anyagi világot.
9.18.46. vers: Ezután Yayāti király a hét szigetből álló egész világ királya lett, és éppen úgy uralkodott népe felett, akár egy apa. Mivel elvette fia ifjúságát, érzékei nem gyengültek, és annyi anyagi boldogságot élvezett, amennyit csak kívánt.
9.18.47. vers: A félreeső helyeken Devayānī, Yayāti Mahārāja szeretett felesége elméjével, szavaival, testével és megannyi más dologgal mindig a lehető legnagyobb transzcendentális boldogságot szerezte férjének.
9.18.48. vers: Yayāti király különféle áldozatokat végzett, amelyek során bőségesen megajándékozta a brāhmaṇákat, hogy elégedetté tegye a Legfelsőbb Urat, Harit, aki valamennyi félisten tárháza és minden védikus tudás célja.
9.18.49. vers: A Legfelsőbb Úr, Vāsudeva, aki megteremtette a kozmikus megnyilvánulást, mindent áthatóként nyilvánul meg, akár az ég, amelyen felhők úsznak. S amikor a teremtés megsemmisül, minden a Legfelsőbb Úrba, Viṣṇuba merül, s a változatosság többé nem nyilvánul meg.
9.18.50. vers: Yayāti Mahārāja anyagi vágyak nélkül imádta a Legfelsőbb Urat, aki Nārāyaṇaként mindenki szívében jelen van, és aki az anyagi szem számára láthatatlan, noha mindenhol létezik.
9.18.51. vers: Az egész világ királya volt, akinek elméje és öt érzéke ezer évig az anyagi javak élvezetébe merült, mégsem volt elégedett.