HU/SB 9.24.36
Śrīmad-Bhāgavatam - Kilencedik Ének - HUSZONNEGYEDIK FEJEZET: Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége
36. VERS
- taṁ sātyajan nadī-toye
- kṛcchrāl lokasya bibhyatī
- prapitāmahas tām uvāha
- pāṇḍur vai satya-vikramaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—azt a gyermeket; sā—ő (Kuntī); atyajat—elhagyta; nadī-toye—a folyó vizében; kṛcchrāt—nagy bűnbánattal; lokasya—az emberektől; bibhyatī—félve; prapitāmahaḥ—(a te) dédapád; tām—őt (Kuntīt); uvāha—feleségül vette; pāṇḍuḥ—a Pāṇḍu nevű király; vai—valójában; satya-vikramaḥ—nagyon jámbor és hősies.
FORDÍTÁS
Kuntī félt, hogy az emberek megszólják, ezért nehéz szívvel fel kellett adnia gyermeke iránti ragaszkodását. Vonakodva egy kosárba tette a gyermeket, majd a folyó vizére helyezte, hogy a víz elsodorja. Ó, Parīkṣit Mahārāja! Később dédapád, a jámbor és hősies Pāṇḍu király feleségül vette Kuntīt.