HU/SB 10.4.23
23. VERS
- kṣamadhvaṁ mama daurātmyaṁ
- sādhavo dīna-vatsalāḥ
- ity uktvāśru-mukhaḥ pādau
- śyālaḥ svasror athāgrahīt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣamadhvam—kérlek, bocsássátok meg; mama—enyém; daurātmyam—bűnös tetteket; sādhavaḥ—mindketten nagy szentek vagytok; dīna-vatsalāḥ—és nagyon kedvesek vagytok a szerencsétlen, nyomorult gondolkodású emberekhez; iti uktvā—ezt mondva; aśru-mukhaḥ—könnyáztatta arccal; pādau—a láb; śyālaḥ—sógora, Kaṁsa; svasroḥ—húgának és sógorának; atha—így; agrahīt—megragadta.
FORDÍTÁS
Kaṁsa könyörgött: „Kedves húgom és sógorom! Kérlek, legyetek kegyesek egy olyan sajnálatra méltó emberhez, mint én, hiszen mindketten szentek vagytok! Kérlek, bocsássátok meg kegyetlen tetteimet!” Így szólt Kaṁsa, majd Vasudeva és Devakī lábához borult, szemét pedig a megbánás könnyei árasztották el.
MAGYARÁZAT
Habár Kaṁsa nagyon szépen beszélt az igaz tudásról, múltban elkövetett tettei szörnyűek és kegyetlenek voltak, s ezért továbbra is húga és sógora bocsánatáért könyörgött: a lábaikhoz borult, és elismerte, hogy végtelenül bűnös.