HU/SB 7.7.1
1. VERS
- śrī-nārada uvāca
- evaṁ daitya-sutaiḥ pṛṣṭo
- mahā-bhāgavato ’suraḥ
- uvāca tān smayamānaḥ
- smaran mad-anubhāṣitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-nāradaḥ uvāca—Nārada Muni, a nagy szent mondta; evam—így; daitya-sutaiḥ—a démonok fiai; pṛṣṭaḥ—kérdezték; mahā-bhāgavataḥ—az Úr kiváló bhaktája; asuraḥ—démonok családjában született; uvāca—beszélt; tān—nekik (a démonok fiainak); smayamānaḥ—mosolyogva; smaran—emlékezve; mat-anubhāṣitam—amit elmondtam.
FORDÍTÁS
Nārada Muni így szólt: Noha Prahlāda Mahārāja asurák családjában született, a legkiválóbb volt minden bhakta közül. Amikor osztálytársai, az asurák fiai kérdezték, felidézte azokat a szavakat, melyeket én mondtam neki, s így válaszolt:
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārāja az anyja méhében Nārada Muni szavait hallgatta. Mi nem tudjuk elképzelni, hogyan hallhatta egy gyermek, egy embrió Nāradát, ám ilyen a lelki élet — semmilyen anyagi feltétel sem állhat a lelki életben való fejlődés útjába. Ezt nevezik úgy, hogy ahaituky apratihatā. A lelki tudás elsajátítását sohasem akadályozza semmilyen anyagi feltétel. Prahlāda Mahārāja tehát kora gyermekkorától a lelki tudományról beszélt osztálytársainak, s ennek kétségtelenül megvolt az eredménye, még akkor is, ha mindannyian gyermekek voltak még.