HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben
7.7.1. vers: Nārada Muni így szólt: Noha Prahlāda Mahārāja asurák családjában született, a legkiválóbb volt minden bhakta közül. Amikor osztálytársai, az asurák fiai kérdezték, felidézte azokat a szavakat, melyeket én mondtam neki, s így válaszolt:
7.7.2. vers: Prahlāda Mahārāja így szólt: Amikor apánk, Hiraṇyakaśipu a Mandarācala-hegyre vonult, hogy ott szigorú vezeklésbe fogjon, távollétében Indra király vezetésével a félistenek azon igyekeztek, hogy háborúban legyőzzék valamennyi démont.
7.7.3. vers: „Ó, jaj! Ahogy a kígyót falják fel az apró hangyák, úgy a mindenkit zaklató Hiraṇyakaśiput, aki minden embernek egyre csak szenvedést okozott, most saját bűnös tetteinek visszahatásai győzték le!” Így szóltak a félistenek, majd Indra király vezetésével felsorakoztak, hogy háborúba induljanak a démonok ellen.
7.7.4-5. vers: Amikor a démonok hatalmas vezérei, akikre mind halál várt, látták a félistenek páratlan erőfeszítését a csatában, a szélrózsa minden irányába futottak. Életüket féltve menekültek otthonaikból, maguk mögött hagyva feleségeiket, gyermekeiket, állataikat és minden mást a háztartásukban. Semmivel sem törődtek, csak futottak, amerre láttak.
7.7.6. vers: A győzedelmes félistenek kifosztották Hiraṇyakaśipunak, a démonok királyának a palotáját, és elpusztítottak benne mindent. Indra, a mennyek királya aztán elfogta anyámat, a királynőt.
7.7.7. vers: Amint épp magukkal akarták vinni a királynőt, aki félelmében úgy sírt, akár a kurarī madár, melyre egy keselyű csapott le, megjelent a nagy bölcs, Nārada, akinek épp nem akadt más tennivalója, s meglátta őt ebben a helyzetben.
7.7.8. vers: Nārada Muni így szólt: Ó, Indra, félistenek királya, ez az asszony bűntelen! Ne hurcold el őt ily kegyetlenül! Ó, szerencsés lélek, ez az erényes asszony valaki másnak a felesége! Azonnal szabadon kell engedned őt!
7.7.9. vers: Indra király így szólt: Ez az asszony, Hiraṇyakaśipu démon felesége a hatalmas démon magját hordja méhében. Hadd tartsuk hát fogva őt addig, amíg a gyermek világra jön, s akkor majd szabadon engedjük!
7.7.10. vers: Nārada Muni válaszolt: A gyermek, akit ez az asszony a méhében hord, feddhetetlen és bűntelen. Nagy bhakta ő, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagy hatalmú szolgája. Nem fogod tudni megölni!
7.7.11. vers: Így szólt Nārada Muni, a nagy szent, s Indra király, aki tiszteletben tartotta szavait, azonnal szabadon bocsátotta anyámat. Amiatt, hogy az Úr bhaktája voltam, a félistenek mind körbejárták őt, majd visszatértek a mennyekbe, birodalmukba.
7.7.12. vers: Prahlāda Mahārāja így folytatta: Nārada Muni, a nagy szent saját āśramájába vitte anyámat, s megnyugtatta, hogy teljes biztonságban van. „Kedves gyermekem — mondta neki —, kérlek, maradj az āśramámban, míg férjed meg nem érkezik!”
7.7.13. vers: Anyám elfogadta Devarṣi Nārada utasításait, és semmitől sem tartva a védelmére bízta magát, mindaddig, amíg atyámnak, a Daityák királyának véget nem értek szigorú lemondásai.
7.7.14. vers: Anyám állapotos volt, ezért azt akarta, hogy magzata biztonságban legyen, s hogy azután hozhassa a világra, hogy férje hazatért. Így aztán Nārada Muni āśramájában maradt, és nagy odaadással szolgálta a bölcset.
7.7.15. vers: Nārada Muni mindkettőnket tanított: engem, aki a méhben voltam, és anyámat, aki szolgálta őt. Mivel természetéből adódóan rendkívül kegyes az elesett lelkekhez, transzcendentális helyzetének köszönhetően a vallásról és a transzcendentális tudásról oktatott minket. Tanításai teljesen mentesek voltak minden anyagi szennyeződéstől.
7.7.16. vers: Hosszú idő telt el azóta, és anyám csupán egy nő, aki emiatt nem túlságosan okos, így aztán elfelejtette ezeket a tanításokat. Engem azonban Nārada, a nagy bölcs megáldott, s így nem felejtettem el őket.
7.7.17. vers: Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves barátaim, ha hisztek szavaimban, pusztán e hit segítségével ti is megérthetitek a transzcendentális tudást, akárcsak én, annak ellenére, hogy gyerekek vagytok. Egy nő szintén megértheti a transzcendentális tudományt, valamint azt, hogy mi a lélek és mi az anyag.
7.7.18. vers: Ahogyan egy fa gyümölcsei és virágai az idő múlásával hatféle változáson mennek keresztül — születés, létezés, növekedés, átalakulás, sorvadás, majd halál —, úgy az anyagi test, melyre a szellemi lélek különféle körülmények között tesz szert, szintén hasonló változásokon megy keresztül. A szellemi lélek számára azonban ezek a változások nem léteznek.
7.7.19-20. vers: „Ātmā” a Legfelsőbb Úrra vagy az élőlényekre utal. Mindannyian lelkiek, nem születnek és nem halnak meg, nem pusztulnak el, és mentesek az anyagi szennyeződéstől. Egyének ők, a külső test ismerői, s ők az alapja vagy menedéke mindennek. Anyagi változások nem jellemzik őket, önragyogóak, ők minden ok okai, és mindent áthatóak. Nem állnak kapcsolatban az anyagi testtel, ezért nem fedi őket semmi. E transzcendentális tulajdonságok birtokában annak, aki valóban művelt, le kell mondania az illuzórikus életfelfogásról, amelyben az ember azt gondolja: „Én ez az anyagi test vagyok, s minden, ami kapcsolatban áll ezzel a testtel, az enyém.”
7.7.21. vers: A hozzáértő geológus tudja, hol van az arany, s különböző módszerek segítségével ki tudja vonni az aranyércből. Hozzá hasonlóan a fejlett lelki szinten álló ember tudja, hogyan létezik a lelki részecske a testben, s így a lelki tudás művelésével tökéletességre tehet szert a lelki életben. Azonban ahogyan az, aki nem ért hozzá, nem tudja, hol az arany, úgy az az ostoba, aki nem törődik a lelki tudással, szintén nem érti meg, hogyan létezik a lélek a testben.
7.7.22. vers: Az Úr nyolc különálló, anyagi energiájában, az anyagi természet három kötőerejében és a tizenhat átalakulásban [a tizenegy érzékben és az öt durva anyagi elemben, például a földben és a vízben] az egyetlen szellemi lélek megfigyelőként létezik. Ezért valamennyi nagy ācārya arra a következtetésre jutott, hogy az egyéni lelket ezek az anyagi elemek feltételekhez kötik.
7.7.23. vers: Minden egyéni léleknek két teste van: egy durva test, amely öt durva anyagi elemből áll, valamint egy finom test, amelyet három finom elem alkot. Ezekben a testekben azonban ott a szellemi lélek. Az embernek az elemzés segítségével meg kell találnia a lelket, így szólván: „Ez nem az. Ez sem az.” Ily módon el kell különítenie a szellemet az anyagtól.
7.7.24. vers: A józan és tapasztalt embereknek az elemző tanulmányozás következtében megtisztult elme segítségével kutatniuk kell a szellemi lélek után. Kutatniuk kell a lélek kapcsolatát azokkal a dolgokkal, amelyek ki vannak téve a teremtés, a fenntartás és a pusztulás folyamatának, valamint meg kell vizsgálniuk azt is, hogy a lélek különbözik ezektől.
7.7.25. vers: Az intelligenciát három cselekvési állapotban lehet érzékelni: az ébrenlétben, az álmodásban és a mély alvásban. Aki ezt a hármat érzékeli, az az eredeti mester, az irányító, az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
7.7.26. vers: Ahogyan a levegő jelenlétét megérthetjük azokból az illatokból, amelyeket hordoz, úgy az értelem e három formája segítségével az Istenség Legfelsőbb Személyisége útmutatása alapján az ember megértheti az élő lelket. Az értelemnek ez a három fajtája azonban nem a lélek: valamennyi a három kötőerőből áll, s a cselekedetekből származik.
7.7.27. vers: A szennyezett értelem miatt az ember a természet kötőerőinek az alárendeltje lesz, és így az anyagi lét feltételekhez köti őt. Akárcsak az álombeli állapotot, amikor az ember szenvedése nem valóságos, a tudatlanságnak köszönhető anyagi létet is nemkívánatosnak és ideiglenesnek kell tekintenünk.
7.7.28. vers: Ezért, kedves barátaim, ó, démonok fiai, a kötelességetek az, hogy elfogadjátok a Kṛṣṇa-tudatot, amely elégeti az anyagi természet kötőerői által mesterségesen létrehozott gyümölcsöző cselekedetek magját, s megállítja az értelem áramlását az ébrenlét, az álmodás és a mély alvás során. Ha tehát valaki elfogadja a Kṛṣṇa-tudatot, tudatlansága azonnal szertefoszlik.
7.7.29. vers: Azok közül a folyamatok közül, melyeket annak érdekében ajánlanak, hogy az ember kiszabaduljon az anyagi lét börtönéből, azt kell teljesen tökéletesnek tekintenünk, amelyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen magyarázott el és fogadott el. Ez a folyamat a kötelességek végrehajtását jelenti, amelynek a segítségével kialakulhat bennünk a Legfelsőbb Úr iránti szeret.
7.7.30-31. vers: El kell fogadnunk egy hiteles lelki tanítómestert, nagy odaadással és hittel kell szolgálnunk őt, s mindenünket fel kell ajánlanunk neki. A szentek és a bhakták társaságában imádnunk kell az Urat, hittel kell hallgatnunk dicsőségét, magasztalnunk kell transzcendentális jellemét és cselekedeteit, mindig meditálnunk kell lótuszlábán, valamint a śāstra és a guru utasításait szigorúan betartva imádnunk kell a mūrtiját.
7.7.32. vers: Mindig emlékeznünk kell az Istenség Legfelsőbb Személyiségére helyhez kötött képviselője, a Paramātmā formájában, aki jelen van minden élőlény szívének mélyén. Fel kell ajánlanunk ezért tiszteletünket minden élőlénynek, helyzete vagy megnyilvánulása alapján.
7.7.33. vers: E cselekedetek segítségével [ahogyan korábban említettük] az ember képes megsemmisíteni az ellenségek, azaz a kéj, a düh, a mohóság, az illúzió, az őrület és az irigység hatását, és ebben az állapotban szolgálni tudja az Urat. Ily módon kétségtelenül felemelkedik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett szerető szolgálat síkjára.
7.7.34. vers: Aki az odaadó szolgálat síkján áll, az kétségtelenül uralkodik az érzékein, s így felszabadult lélek. Amikor egy ilyen felszabadult lélek, a tiszta bhakta az Úr különféle kedvteléseket végző inkarnációinak transzcendentális tulajdonságairól és tetteiről hall, testét borzongás járja át, szeme könnyben úszik, s a lelki megvalósítás miatt hangja elcsuklik. Néha önfeledten táncolni kezd, néha hangosan énekel, néha pedig sír. Így fejezi ki transzcendentális boldogságát.
7.7.35. vers: Amikor a bhakta olyanná válik, mint akit szellemek szálltak meg, nevet, és nagyon hangosan énekel az Úr tulajdonságairól. Néha leül, hogy meditáljon, és tiszteletét ajánlja minden élőlénynek, az Úr bhaktáinak tekintve őket. Örökké hevesen zihál, és a társadalmi illemmel mit sem törődve hangosan kiáltozik, akár egy őrült: „Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa! Ó, Uram! Ó, univerzum mestere!”
7.7.36. vers: A bhakta ekkor megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, mert állandóan az Úr kedvteléseire gondol, s mert elméje és teste lelkivé vált. Elmélyült odaadó szolgálata miatt tudatlansága, anyagi tudata és minden anyagi vágya tökéletesen hamuvá ég. Ez az a szint, amelyet elérve az ember elnyerheti az Úr lótuszlábának menedékét.
7.7.37. vers: Az élet valódi problémája a születés és halál ismétlődése, amely éppen olyan, mint egy állandóan fel és le forgó kerék. Amint azonban valaki kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, ez a kerék végleg megáll. Ha tehát az ember örökké elmerül az odaadó szolgálatban, az ebből származó transzcendentális boldogság segítségével teljesen megszabadul az anyagi léttől. Ezt minden művelt ember tudja. Ezért kedves barátaim, ó, asurák fiai, azonnal kezdjetek el meditálni a mindenki szívében jelen lévő Felsőlelken, és imádjátok Őt!
7.7.38. vers: Ó, barátaim, asurák fiai! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Felsőlélek aspektusában örökké jelen van minden élőlény szívének mélyén. Valójában Ő minden élőlény jóakarója és barátja, s imádata egyáltalán nem nehéz. Miért nem végzik hát az emberek az Ő odaadó szolgálatát? Miért ragaszkodnak olyannyira ahhoz, hogy fölöslegesen mesterséges dolgokat hozzanak létre az érzékkielégítésük érdekében?
7.7.39. vers: Az ember gazdagsága, szép felesége és barátnői, fiai és leányai, otthona, háziállatai — tehenei, elefántjai és lovai —, kincstára, anyagi gyarapodása és érzékkielégítése, sőt még életének a hossza is, amelynek során ezeket az anyagi javakat élvezheti, mind átmenetiek, és létük csupán egy villanás. Az emberi élet nyújtotta lehetőség csak egy ideig tart; mit nyer hát ezekkel az anyagi javakkal az okos ember, aki megértette, hogy ő maga örökkévaló?
7.7.40. vers: A védikus írásokból megtudhatjuk, hogy nagy áldozatok bemutatásával a mennyei bolygókra emelkedhetünk. Annak ellenére azonban, hogy a mennyei bolygókon az élet sok százszor, sok ezerszer kényelmesebb, mint a Földön, a mennyei bolygók nem tiszták [nirmalam], azaz nem mentesek az anyagi lét szennyeződésétől. Ezek a bolygók szintén átmenetiek, ezért az élet célja nem az, hogy ide eljussunk. Azt azonban, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lennének hibái, még senki sem látta, és senki sem hallott róla. Saját érdeketekben és az önmegvalósítás érdekében ezért nagy odaadással kell imádnotok az Urat, ahogyan a kinyilatkoztatott szentírások elmondják.
7.7.41. vers: A materialista azt hiszi magáról, hogy rendkívül okos, ezért mindent az anyagi gyarapodása érdekében tesz. A Védák kijelentéséhez hűen azonban az anyagi cselekedetek újra meg újra csalódást okoznak neki mind ebben az életében, mind pedig a következőben, sőt, az eredmény, melyet elér, elkerülhetetlenül az ellentéte lesz annak, amire vágyik.
7.7.42. vers: Ebben az anyagi világban minden materialista arra vágyik, hogy boldog legyen és kevesebb szenvedésben legyen része, és ennek megfelelően cselekszik. Valójában azonban addig boldog az ember, amíg nem törekszik rá — amint azért cselekszik, hogy boldog legyen, nyomorúsága elkezdődik.
7.7.43. vers: Az élőlény a test kényelmére vágyakozik, s ennek érdekében számtalan tervet készít. A test azonban valójában mások tulajdona. A mulandó test csupán átöleli az élőlényt, majd magára hagyja.
7.7.44. vers: A test végül menthetetlenül ürülékké vagy földdé változik. Mi haszna hát a testhez tartozó dolgoknak, a feleségeknek, az otthonoknak, a vagyonnak, a gyermekeknek, a rokonoknak, a szolgáknak, a barátoknak, a királyságoknak, a kincstáraknak, az állatoknak és a minisztereknek? Ezek is mind ideiglenesek. Mi mást mondhatnánk még erről?
7.7.45. vers: Valamennyi nagyon közel áll hozzánk és nagyon kedves a számunkra, amíg a test létezik, de amint a test elpusztul, elpusztul az is, ami kapcsolatban áll vele. Valójában tehát semmi sem köt bennünket ezekhez a dolgokhoz, tudatlanságunk miatt azonban értékesnek tekintjük őket. Az örök boldogság óceánjához képest rendkívül jelentéktelenek. Mi szüksége az örök élőlénynek ilyen jelentéktelen kapcsolatokra?
7.7.46. vers: Kedves barátaim, ó, asurák fiai! Az élőlény múltbeli gyümölcsöző tettei alapján különböző fajtájú testeket kap, s láthatjuk, hogy amiatt, hogy kapcsolatban áll a testével, minden életkörülmények között szenved, attól kezdve, hogy az anyaméhbe kerül. Mondjátok hát meg nekem, miután mindent alaposan végiggondoltatok, mi haszna származik az élőlénynek a gyümölcsöző cselekedetekből, melyek megpróbáltatásokat és nyomorúságot eredményeznek?
7.7.47. vers: Az élőlény, aki jelenlegi testét múltbeli gyümölcsöző tettei következtében kapta, véget vethet tettei eredményeinek ebben az életében, de ez nem jelenti azt, hogy megszabadul azoktól a kötelékektől, amelyek az anyagi testekhez fűzik. Kap egy bizonyos fajta testet, s amikor ezzel a testtel tetteket hajt végre, létrehoz egy másik testet. Így vándorol mélységes tudatlansága miatt egyik testből a másikba újabb és újabb születéseken és halálokon keresztül.
7.7.48. vers: A lelki életben való fejlődés négy elve — a dharma, az artha, a kāma és a mokṣa — az Istenség Legfelsőbb Személyisége akaratán múlik. Ezért, kedves barátaim, kövessétek a bhakták nyomdokait! Vágyak nélkül bízzátok magatokat teljesen a Legfelsőbb Úr akaratára, és imádjátok Őt, a Felsőlelket az odaadó szolgálattal!
7.7.49. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari az összes élőlény lelke és Felsőlelke. Az élő lélek és az anyagi test szempontjából minden élőlény az Ő energiájának megnyilvánulása. Az Úr tehát a legkedvesebb, és Ő a legfelsőbb irányító.
7.7.50. vers: Ha egy félisten, démon, emberi lény, yakṣa, gandharva vagy bárki az univerzumban Mukunda lótuszlábait szolgálja, aki képes felszabadulással jutalmazni az embert, akkor valóban a legkedvezőbb élethelyzetben van, éppen úgy, mint mi [a mahājanák, Prahlāda Mahārājával az élen].
7.7.51-52. vers: Kedves barátaim, ó, démonok fiai! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem tehetitek elégedetté azzal, ha tökéletes brāhmaṇává, félistenné vagy szentté váltok, ha tökéletesen betartjátok az illemszabályokat, vagy nagyon műveltek vagytok. E tulajdonságok egyike sem okoz örömet az Úrnak. Adományozással, vezekléssel, áldozatokkal, tisztasággal vagy fogadalmakkal sem lehet a kedvében járni. Csak akkor elégedett, ha valaki rendíthetetlen, tiszta odaadással fordul Felé. Őszinte odaadó szolgálat nélkül minden csak puszta színjáték.
7.7.53. vers: Kedves barátaim, ó, démonok fiai! Ugyanolyan szeretettel, ahogyan az ember magát látja és magáról gondoskodik, kezdjetek hozzá az odaadó szolgálathoz, hogy elégedetté tegyétek az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki valamennyi élőlény Felsőlelkeként mindenhol jelen van!
7.7.54. vers: Ó, barátaim, ó, démonok fiai! Titeket [yakṣákat és rākṣasákat], a csekély értelmű nőket, a śūdrákat, a tehénpásztorokat, a madarakat, az alacsonyabb rendű állatokat és a bűnös élőlényeket is beleértve mindenki visszatérhet eredeti, örök lelki életéhez, s örökké létezhet, ha egyszerűen csak elfogadja a bhakti-yoga elveit.
7.7.55. vers: Ebben az anyagi világban az élet egyetlen célja az, hogy szolgáljuk Govinda lótuszlábát, aki minden oka oka, s hogy mindenhol Őt lássuk. Ez az emberi élet egyetlen végső célja, ahogyan azt minden kinyilatkoztatott szentírás elmagyarázza.