HU/SB 7.7.12
12. VERS
- tato me mātaram ṛṣiḥ
- samānīya nijāśrame
- āśvāsyehoṣyatāṁ vatse
- yāvat te bhartur āgamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—azután; me—enyém; mātaram—anyát; ṛṣiḥ—Nārada Ṛṣi, a nagy szent; samānīya—vitte; nija-āśrame—saját āśramájába; āśvāsya—biztosítva; iha—itt; uṣyatām—maradj; vatse—kedves gyermekem; yāvat—amíg; te—tiéd; bhartuḥ—a férjnek; āgamaḥ—az eljövetele.
FORDÍTÁS
Prahlāda Mahārāja így folytatta: Nārada Muni, a nagy szent saját āśramájába vitte anyámat, s megnyugtatta, hogy teljes biztonságban van. „Kedves gyermekem — mondta neki —, kérlek, maradj az āśramámban, míg férjed meg nem érkezik!”