HU/SB 7.7.50
50. VERS
- devo ’suro manuṣyo vā
- yakṣo gandharva eva vā
- bhajan mukunda-caraṇaṁ
- svastimān syād yathā vayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devaḥ—egy félisten; asuraḥ—egy démon; manuṣyaḥ—egy emberi lény; vā—vagy; yakṣaḥ—egy yakṣa (az egyik démonikus faj tagja); gandharvaḥ—egy gandharva; eva—valóban; vā—vagy; bhajan—szolgálatot végezve; mukunda-caraṇam—Mukunda, az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának, aki felszabadulással jutalmazhat; svasti-mān—teljesen kedvező; syāt—válik; yathā—mint; vayam—mi (Prahlāda Mahārāja).
FORDÍTÁS
Ha egy félisten, démon, emberi lény, yakṣa, gandharva vagy bárki az univerzumban Mukunda lótuszlábait szolgálja, aki képes felszabadulással jutalmazni az embert, akkor valóban a legkedvezőbb élethelyzetben van, éppen úgy, mint mi [a mahājanák, Prahlāda Mahārājával az élen].
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārāja saját maga példát mutatva arra kérte barátait, hogy végezzenek odaadó szolgálatot. Akár a félistenek, akár az asurák, akár az emberek, akár a gandharvák társadalmához tartozik, minden élőlénynek oltalmat kell keresnie Mukunda lótuszlábánál, s így tökéletessé kell válnia szerencsés helyzetében.