HU/BG 1.32-35

Revision as of 08:25, 12 June 2017 by PeterL (talk | contribs) (Created page with "B35 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 1|ELSŐ...")
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Template:RandomImageHu

32-35. VERS

kiṁ no rājyena govinda
kiṁ bhogair jīvitena vā
yeṣām arthe kāṅkṣitaṁ no
rājyaṁ bhogāḥ sukhāni ca


ta ime ’vasthitā yuddhe
prāṇāṁs tyaktvā dhanāni ca
ācāryāḥ pitaraḥ putrās
tathaiva ca pitāmahāḥ


mātulāḥ śvaśurāḥ pautrāḥ
śyālāḥ sambandhinas tathā
etān na hantum icchāmi
ghnato ’pi madhusūdana


api trailokya-rājyasya
hetoḥ kiṁ nu mahī-kṛte
nihatya dhārtarāṣṭrān naḥ
kā prītiḥ syāj janārdana

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kim – mi értelme; naḥ – számunkra; rājyena – királysággal; govinda – ó, Kṛṣṇa; kim – mi; bhogaiḥ – élvezettel; jīvitena – élve; vā – vagy; yeṣām – akiknek; arthe – érdekében; kāṅkṣitam – kívánt; naḥ – általunk; rājyam – királyságot; bhogāḥ – anyagi élvezet; sukhāni – minden boldogság; ca – is; te – mindegyikük; ime – ezek; avasthitāḥ – vannak; yuddhe – ezen a csatamezőn; prāṇān – életüket; tyaktvā – feladva; dhanāni – vagyonuktól; ca – is; ācāryāḥ – tanítómesterek; pitaraḥ – atyák; putrāḥ – fiak; tathā – valamint; eva – bizony; ca – is; pitāmahāḥ – nagyatyák; mātulāḥ – anyai nagybátyák; śvaśurāḥ – apósok; pautrāḥ – unokák; śyālāḥ – sógorok; sambandhinaḥ – rokonok; tathā – valamint; etān – mindezeket; na – soha; hantum – megölni; icchāmi – kívánom; ghnataḥ – meggyilkolva; api – még; madhusūdana – ó, Madhu démon elpusztítója (Kṛṣṇa); api – még ha; trai-lokya – a három világnak; rājyasya – a királyságért; hetoḥ – cserében; kim nu – mit sem szólva; mahī-kṛte – a földért; nihatya – megölve; dhārtarāṣṭrān – Dhṛtarāṣṭra fiait; naḥ – miénk; kā – mi; prītiḥ – öröm; syāt – lesz; janārdana – ó, minden élőlény fenntartója.

FORDÍTÁS

Ó, Govinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy mit ér maga az élet, ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk, most itt sorakoznak a csatatéren? Ó, Madhusūdana! Még ha másképp ők pusztítanának is el engem, miért kellene halálukat kívánnom a tanítóknak, atyáknak, fiaknak, nagyatyáknak, anyai nagybátyáknak, apósoknak, unokáknak, sógoroknak és más rokonoknak, akik itt állnak előttem, készen arra, hogy feláldozzák életüket és minden kincsüket? Ó, minden lény fenntartója, én nemhogy ezért a Földért, de még a három világért sem vagyok hajlandó harcolni velük! Miféle boldogság várhat ránk, ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait?

MAGYARÁZAT

Arjuna Govindának szólítja az Úr Kṛṣṇát, mert Ő jelenti a gyönyört az érzékszervek és a tehenek számára. E fontos szó használatával Arjuna arra utal, hogy Kṛṣṇának tudnia kellene, mi az, ami Arjuna érzékeinek örömet ad. De Govindának nem az a feladata, hogy a mi érzékeinket kielégítse. Ha azonban az Ő érzékeinek próbálunk örömet szerezni, azzal a mi érzékszerveink is kielégülnek. Anyagi szinten mindenki saját érzékeinek boldogságára vágyik, s azt akarja, hogy Isten teljesítse minden parancsát ennek érdekében. Az Úr csak olyan mértékben szerez örömet az élőlények érzékszerveinek, amilyen mértékben megérdemlik, s nem úgy, ahogyan azt megkövetelik. Ám ha valaki az ellenkező utat választja – azaz nem saját, hanem Govinda érzékeinek próbál örömet szerezni –, akkor Govinda kegyéből minden kívánsága teljesül. Arjuna mély szeretete barátai és családtagjai iránt részben az irántuk érzett természetes részvétben nyilvánult meg, s ezért nem akart harcolni ellenük. Mindenki szeret eldicsekedni a vagyonával barátai és rokonai előtt, és Arjuna attól tartott, hogy a győzelem után, ha barátai és rokonai meghalnak a háborúban, nem tudja majd velük együtt élvezni a javakat. Ez a gondolkodásmód jellemzi a materialista életet. A transzcendentális élet azonban nem ilyen. A bhakta az Úr vágyainak akar eleget tenni, ezért ha az Úr úgy akarja, elfogadhat bármilyen kincset az Ő szolgálatában, s ha az Úr nem akarja, akkor nem szabad elfogadnia egy fillért sem. Arjuna nem akarta megölni a rokonait, s úgy vélte, ha erre mégis szükség lenne, akkor azt Kṛṣṇa tegye meg személyesen. Ekkor még nem tudta, hogy Kṛṣṇa már megölte őket, mielőtt a csatatérre vonultak volna, s neki csak Kṛṣṇa eszközévé kell válnia. Ez a későbbi fejezetekből fog majd kiderülni. Arjuna egy bhakta jellemével rendelkezett, s nem akart bosszút állni gonosz unokatestvérein és fivérein, ám az Úr terve az volt, hogy mindegyiküknek meg kell halnia. Az Úr bhaktája sohasem akar bosszút állni a vétkesen, az Úr azonban nem tűri, hogy a gonoszok ártsanak híveinek. Megbocsát annak, aki Őellene vét, de azoknak, akik a híveit bántják, sohasem. Az Úr tehát eltökélte, hogy elpusztítja a bűnösöket, annak ellenére, hogy Arjuna meg akart bocsátani nekik.