HU/BG 12.3-4
3-4. VERS
- ye tv akṣaram anirdeśyam
- avyaktaṁ paryupāsate
- sarvatra-gam acintyaṁ ca
- kūṭa-stham acalaṁ dhruvam
- sanniyamyendriya-grāmaṁ
- sarvatra sama-buddhayaḥ
- te prāpnuvanti mām eva
- sarva-bhūta-hite ratāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ye – akik; tu – de; akṣaram – az érzékszervek felfogóképességét meghaladót; anirdeśyam – a határtalant; avyaktam – a megnyilvánulatlant; paryupāsate – imádják teljes elmerüléssel; sarvatra-gam – a mindent áthatót; acintyam – a felfoghatatlant; ca – és; kūṭa-stham – a változatlant; acalam – a mozdíthatatlant; dhruvam – a szilárdat; sanniyamya – szabályozva; indriya-grāmam – minden érzéket; sarvatra – mindenhol; sama-buddhayaḥ – egyenlő szemléletűek; te – ők; prāpnuvanti – elérnek; mām – Engem; eva – bizonyosan; sarva-bhūta-hite – a minden élőlény érdekében; ratāḥ – tevékenyek.
FORDÍTÁS
De akik az érzékek szabályozásával s azáltal, hogy egyformán bánnak mindenkivel, teljes szívükből az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek hatókörén, s amely mindent átható, felfoghatatlan, változatlan, szilárd és mozdulatlan – az ilyen emberek, akik mindenki jólétén fáradoznak, végül is elérnek Engem.
MAGYARÁZAT
Akik nem közvetlenül a Legfelsőbb Istenséget, Śrī Kṛṣṇát imádják, hanem egy közvetett folyamaton keresztül próbálják Őt elérni, végül szintén elérik ezt a célt. „Sok-sok születés után a bölcs ember menedéket keres Nálam, mert tudja, hogy Vāsudeva minden.” Amikor az ember sok-sok élete alatt teljes tudásra tesz szert, meghódol az Úr Kṛṣṇa előtt. Ha valaki a versben említett úton akarja elérni Istent, fegyelmeznie kell az érzékszerveit, mindenkit szolgálnia kell, s minden lény boldogságáért kell fáradoznia. Ebből az következik, hogy minden esetben az Úr Kṛṣṇához kell fordulnunk, másképpen nem lehet szó tökéletes megvalósításról. Gyakran rendkívül sok lemondásra van szükség ahhoz, hogy az ember végül teljesen meghódoljon Őelőtte.
Annak érdekében, hogy valaki érzékelni tudja a Felsőlélek jelenlétét az egyéni lélekben, fel kell hagynia az érzékek tetteivel (a látással, hallással, ízleléssel, cselekvéssel stb.). Ezután megértheti, hogy a Legfelsőbb Lélek mindenhol jelen van, s ennek tudatában nem fog többé gyűlölni egyetlen élőlényt sem, s nem tesz különbséget az ember és az állat között, mert csak a lelket látja, nem pedig a külső burkot. A közönséges ember számára azonban ez az imperszonalista megvalósítási folyamat nagyon nehéz.