HU/BG 18.3

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - TIZENNYOLCADIK FEJEZET: Végkövetkeztetés — a tökéletes lemondás

BG 18.2 - BG 18.4

3. VERS

tyājyaṁ doṣa-vad ity eke

karma prāhur manīṣiṇaḥ

yajña-dāna-tapaḥ-karma

na tyājyam iti cāpare

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tyājyam – el kell hagyni; doṣa-vat – mint rosszat; iti – ily módon; eke – ezeknek; karma – a tetteit; prāhuḥ – mondják; manīṣiṇaḥ – a nagy gondolkodók; yajña – az áldozatnak; dāna – az adományozásnak; tapaḥ – és a vezeklésnek; karma – a tetteit; na – sohasem; tyājyam – kell abbahagyni; iti – így; ca – és; apare – mások.

FORDÍTÁS

Némely tanult ember úgy véli, hogy mindenfajta gyümölcsöző tett rossz, ezért fel kell hagyni velük, míg más bölcsek azt állítják, hogy az áldozat, adományozás és vezeklés tetteivel sohasem szabad felhagyni.

MAGYARÁZAT

A védikus irodalomban sok olyan dolog akad, ami vitára adhat okot. Az egyik helyen azt olvashatjuk, hogy áldozat során lehet állatot ölni, míg egy másik helyen azt, hogy az állat megölése elítélendő. A védikus irodalom ajánlja az állatáldozatot, ez azonban nem tekinthető ölésnek, hiszen az áldozat új életet ad az állatnak. Az állat néha egy újabb állati testet ölt, miután feláldozták, néha pedig rögtön emberi testbe kerül. A bölcsek véleménye azonban megoszlik erről. Némelyikük szerint minden esetben kerülni kell az állatok elpusztítását, mások viszont azt állítják, hogy bizonyos áldozatok során ez helyes. Most maga az Úr tisztázza majd az áldozati tevékenységekre vonatkozó különböző véleményeket.

BG 18.2 - BG 18.4